Feminista Magyar Népmesék 48. - A sófalvi tündérkastély

Ismét szerda, ismét Feminista Magyar Népmesék. Aki kíváncsi a sorozat történetére, itt találja a bemutatkozó bejegyzést. Az előző mesék itt olvashatók.

Kastély a föld alatt

A történet

Parajd-Sófalva

Történetünk Felsősófalván, Hargita megyében játszódik. A monda szerint egy nap egy helyi asszony hajnalban vízért ment, és hazafelé menet két ismeretlen hölgy leszólította, hogy menjen velük a várba, vigye ki a szemetet, megfizetik érte (meg azért is, hogy hallgasson a dologról). Az asszony elcsodálkozott, mert tudomása szerint nem volt kastély a közelben; ám a két hölgy (akik tündérek voltak) biztosította róla, hogy van kastély, csak éppen a föld alatt. Oda is vezették a hegy oldalában tátongó kőajtóhoz, ami nyitva állt; ám ahogy az asszony belépett rajta, az ajtó csukódni kezdett. Szerencsére hősnőnknek volt annyi lélekjelenléte, hogy kiugorjon rajta, bár a csizmája sarkát még így is odacsapta az ajtó. Lélekszakadva hazafutott, és elújságolta az egész falunak, mi történt vele.
Mindenkinek más ötlete volt arra, mit kell tenni a várral meg a tündérekkel. Végül a bíró küldöttséget menesztett az énlakai tudós asszonyhoz (a hegy túloldalára), tanácsot kérni. Két csomag földet is vittek, az egyiket a hegyről, a másikat máshonnan, de egyforma volt mind a kettő. Ennek ellenére a tudós asszony egy pillantással felmérte, hogy az egyik kupac föld érdektelen, a másik viszont olyan helyről származik, ahol tündérek laknak. Részletes tanácsot adott a küldöttségnek, hogyan találják meg a hegy bejáratát, és hol ássanak, hogy elérjék a tündérek arany- és ezüstkincsét. Sajnos a jövendölésben az is benne volt, hogy az első két ember, aki leereszkedik a föld alá, ott fog pusztulni, így senkinek sem akaródzott követni az utasításokat. Végül oldalról próbáltak beásni a hegybe, de eredménytelenül. Az üreg viszont azóta is látható.

Mitől feminista?
Ritkán találni olyan mesét vagy mondát, amelyben a női szereplők vannak többségben, és még változatosak is. Itt például négyük körül forog az egész történet: Adott a helyi asszony, akit lélekjelenléte ment meg a tündérektől, és egy pillanatig sem hezitál, amikor menekülnie kell egy kétes szituációból; adottak a tündérek, akik női formában képviselnek természeti (avagy természetfeletti) erőket; és ott van az "énlakai tudós asszony", aki jelen esetben a tanácsadó szerepét tölti be. A bíró két kupac földet küld neki, hogy letesztelje, elég tudománya van-e ahhoz, hogy a dolgok mögé lásson. A tudós asszony könyedén veszi a tesztet, úgy képzelem, még kuncog is rajta.
Érdekes a karakterek szempontjából, hogy sem a helyi asszony, sem a jó boszorkány nem érdeklődik a hegy mélyében rejlő kincsek iránt. A bíró és a falu férfijai ("tíz erős ember") ásnak utána nagy lelkesedéssel, de egyikük sem meri leszólítani a titokzatos öregembert, aki megjelenik éjfélkor a hegyoldalban (*tudom én, hol vagyunk, nem kell megkérdezni!*), így a titokra nem is derül fény. A két pozitív (női) szereplő ebben az esetben a józan eszet és a bölcsességet képviseli, míg a kincs után ásók (nemre való tekintet nélkül), az ellenkezőjét. Még azt is el tudom képzelni, hogy a tudós asszony előre bízott a küldöttek józan eszében, hogy két embert nem áldoznak fel a kincsekért...

Amit érdemes átgondolni
A történetet Gárdonyi Géza leírásából ismerjük, aki saját bevallása szerint a helyiektől hallotta. Mivel magára a sófalvi "tündérek kincse" mondára több forrásban is ráakadtam, és a történet többi részének is megvannak a mondai és népmesei párhuzamai, úgy döntöttem, beveszem a sorozatba, még akkor is, ha esélyes, hogy Gárdonyi "szépített" kicsit a történeten.

Források

Gárdonyi G.: Két menyasszony

Megjegyzés
A "hegy" jelen esetben a Kodáros-domb, amin helyi legenda szerint egykor vár állt, és annak pincéiben őrizték Dárius kincsét.