2017. február 18., szombat

A Hosszú Fehér Felhő Földjén (Népmesék nyomában a világ körül 25. - Új-Zéland)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. Aki csatlakozni szeretne a világ körüli meseolvasáshoz, részt vehet a Moly.hu kihíváson. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Hosszas tengeri hajóút és rengeteg sziget után végül elérkeztünk óceániai utazásunk utolsó állomására, Új-Zélandra. 


Land of the Long White Cloud
Maori myths, tales and legends
Kiri Te Kanawa
Arcade Publishers, 1990.

A szokásostól eltérően ez a könyv nem néprajzi kiadvány - cserébe viszont annál sokkal bensőségesebb. Kiri Te Kanawa egy híres, maori származású énekesnő, aki a gyerekkorában hallott legendákat írta le egy nagy családi találkozó után, úgy, ahogyan a szülei, nagyszülei mesélték őket. A mesék elején mindig kapunk egy-egy rövid ismertetőt arról, hol játszódik a történet, mik a legérdekesebb elemei, vagy hogy mennyire tér el Kiri változata az "eredeti" népmeséktől (átalában nem nagyon). A kötet tizenkilenc mesét tartalmaz, és csodás, színes, egész oldalas illusztrációkat. A mesék nyelvezete szépséges volt, a történetek maguk pedig annyira megfogtak, hogy szinte lehetetlen volt a mai bejegyzéshez Fénypontokat válogatni közülük...

Fénypontok

1914-ben film is
készült belőle
Nehéz lenne nem felsorolni az összeset. Talán azért, mert az utóbbi pár kötetből nagyrészt hiányoztak, itt nagyon megfogtak a szerelmi történetek. Mindegyikben volt valamiféle csavar. Egy lányt elraboltak az Alvilág lényei, de egy barátságos szellem (wairua) megmentette; amikor visszatért a földi vőlegényéhez, terhes volt a szellem gyerekével. Amikor a baba elég idős lett, hogy elválasszák, az apja érte jött, és magával vitte (mert a szellemek nem létezhetnek a napfényen), a lány pedig boldogan élt a férjével. Nagyon szép volt Hinemoa és Tutanekai legendája, ahol a lány éjjel átúszott egy tavat, hogy a szerelmével lehessen, a fiú furulyájának zenéjét követve - aztán beült egy hévizes forrásba melegedni, amíg a fiú érte nem jött. Szintén nagyon tetszett Hutu és Pare története, ahol egy lány megölte magát, mert visszautasította a harcos, akibe szerelmes volt (mert volt már felesége és gyerekei); a harcos erre elküldte a saját lelkét, a testet hátrahagyva, hogy hozza vissza a lányt az avilágból. Ebben különösen zseniális volt, hogy eléggé gyalog-kakukkos módon egy lehajlított pálmafával lőtték magukat vissza a föld felszínére...
Több mese szólt a maori "tündérekről" (patupaiarehe) is. Ők fehér bőrű, világos hajú lények, akik a napfényre eltűnnek; egy történetben halászni tanították az embereket, egy másikban megijedtek a vadászok tábortüzétől, de megpróbálták ellopni az ékszereiket. Rajtuk kívül több szellemlény is felbukkant a történetekben (ld. lejjebb), mind a maga jellegzetes kinézetével és szokásaival.
Két sárkány- (illetve szörny-) ölő legenda is szerepelt a könyvben. Az emberevő lényt taniwha-nak hívták, és a történetek szerint voltak olyan harcosok, akik direkt taniwha-vadászatra szakosodtak (menő). Az egyik taniwha tudott beszélni, és ha vakargatták a hátát, még tárgyalni is lehetett vele - ennek ellenére a történetek általában a szörny diadalmas csapdába csalásával, legyőzésével, és elfogyasztásával végződtek.

Kapcsolatok

Kép innen
Várható módon ismét felbukkant Maui, a trickster - rögtön négy mesében is. Megvoltak persze a klasszikusok: Kihalászta Új-Zéland szigeteit az óceán alól, megkötözte a napot (utóbbit nem kevés segítséggel másoktól, ami külön tetszett, mert végeredményben irányított csapatmunka volt). A születéséről is megtudtunk néhány dolgot; nagyon tetszett, hogy Mauinak nevelőapja volt ("apám és anyám egy személyben"), és csak felnőtt korában találta meg a szülőanyját és a testvéreit...
Volt továbbá alvilág-járás, nem is egy, melyek során megismerkedhettünk a maori Alvilággal és annak mindenféle (veszélyes avagy barátságos) lakóival. Az Alvilág egyébként itt a szellemek lakhelye, akikkel a halandók néhanapján házasodtak is.

Még egyszer megjegyzem, hogy nagyon szép könyv volt, mindenkinek melegen ajánlom!

Hova tovább?
Jövő héten már Ausztrália következik!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése