Feminista Magyar Népmesék 44. - Az aranyhajú kertészbojtár

Az új évvel visszatér a Feminista Magyar Népmesék is! Aki kíváncsi a sorozat történetére, itt találja a bemutatkozó bejegyzést. Az előző negyvenkét mese itt olvasható.

Az évet az egyik kedvenc magyar tündérmese-típusommal nyitjuk.

Az aranyhajú kertészbojtár

A történet

Legkisebb fiú (királyfi, vagy szegény ember fia) valamilyen rossz körülmény elől menekülve összebarátkozik egy táltos lóval, aki messzi földre repíti őt. Néhány esetben megállnak egy varázslatos kertben vagy kútnál is, ahol a víztől a fiúnak színarannyá válik a haja (avagy Szűz Mária házában szolgál, és "térgyig érő arany haja" lesz jutalomból). A ló tanácsára a fiú arany haját fejkendő alá rejtve kertésznek áll be egy király udvarába. A legkisebb királykisasszonynak megtetszik, és a lány mindenféle indokokkal otthon marad egy-egy napra (amíg az udvartartás templomba vagy mulatságba megy), hogy kettesben beszélhessen a fiúval.
Egy idő után eljön a nap, amikor a három királylány férjet választ magának - a szokás szerint aranyalmát dobnak a választottjuknak (néhány esetben az aranyalmákat a kertészbojtártól csalták el, máshol pedig virág-bokréta van alma helyett). A legkisebb királylány addig nem hajlandó a labdát dobni senkinek, amíg a kertészfiút is be nem hívják, és őt választja férjül. A királyi apa megharagszik, és elűzi a legkisebb lányt férjestül, lakjanak az istállóban/tyúkólban/egyéb alantas helyen. A pár azonban így is boldog.
Egy idő után ellenség tör az országra, amit a király és két idősebb veje nem tud legyőzni. A kertészbojtár a lova segítségével réz-ezüst-arany-gyémánt öltözetre és csodakardra tesz szert, és háromszor visszaveri az ellenséget. A harmadik győzelem után fény derül rá, ki a titkozatos vitéz (néhány esetben úgy, hogy a fiú megsérül, és a király saját kendőjével kötözi be), az öreg király elszégyelli magát, és visszafogadja a lányát férjestül.

Mitől feminista?

A mese több érdekes mozzanatot is tartalmaz, amiket érdemes feminista szempontból megvizsgálni.
A mese legtöbb verziójában a hős valamiféle bántalmazás elől menekül el otthonról (fivérei meg akarják gyilkolni, az anyja és az anya szeretője el akarja tenni láb alól, apja kitagadja, családja ördöngös molnárhoz / sárkányhoz adta szolgálatba, stb.). Valahányszor a médiában szó esik az erőszakról és azok áldozatairól, valaki mindig rámutat, hogy nem csak nőket ér családon belüli bántalmazás, hanem fiúkat és férfiakat is. Természetesen fontos foglalkozni a férfi áldozatokkal és az ő útjukkal - jó, hogy van olyan mese, ahol a férfi hős kiindulási pontja egy ilyen helyzet, és az abból való megmenekülés, visszatérés, felépülés, hőssé válás.

Szent László és a "fejbenézés"
Székelyderzs

Külön szeretem a mesében, hogy a szerelmi szál a kezdetektől fogva a királykisasszony önálló döntésén alapul. Ő "nézi ki" magának a kertészfiút, ő marad otthon, hogy beszélhessen vele. Vannak olyan változatok, ahol a legkisebb királylány lejön a kertbe, a fiú az ölébe hajtja a fejét, és a lány fésülgeti - ami után elhatározzák, hogy összeházasodnak. Ezért azért érdekes, mert a tündérmesék szimbolikájában ez a bensőséges "fejbenézés" (fésülés, tetvészés) gyakran a szexuális kapcsolatot jelképezi (lásd még: Szent László és a kunoktól megmentett leány). Magyarán szólva a királykisasszony gond nélkül lefekszik (de legalábbis intim kapcsolatot létesít) a kertészfiúval, még a lánykérés előtt. A lánykérés pedig ez esetben inkább fiúkérés: A tündérmesék világának egyik leghaladóbb gondolkodású királysága szó szerint a lányok kezébe adja a döntést, kihez szeretnének férjhez menni. Az aranyalmákat/labákat nem vaktában hajigálják, hanem minden lány kinézi magának, kit szeretne férjül - sőt, a legkisebb királylány követelésére még a cselédeket és szolgákat is beállítják a sorba, hogy tényleg bárkit választhasson (kedvencem a Merényi-féle verzió, ahol olyan lendülettel vágja az almát a kertészhez, hogy kis híján hókon találja vele...).
A szabad választás persze nem azt jelenti, hogy a király különösebben örül a döntésnek. Sőt. Néhány változatban a királyi apa egészen brutális módon reagál legkisebb lánya választására. Merényinél például a hajánál fogva vonszolja végig a palotán, lerugdossa a lépcsőn, és közli, hogy neki nem gyereke... Ez az egészen plasztikus leírás olyan jeleneteket idéz az ember elé, amik sajnos a mai világban is rendszeresen megtörténnek, hogyha a gyerek választása nem egyezik a szülők várakozásaival (vallás, bőrszín, szexuális beállítottság, stb. miatt). A mese egyértelműen rossznak és elítélendőnek bélyegzti ezt a fajta reakciót.

Ezzel kapcsolatban az is érdekes mozzanat, hogy sok változatban a kertészbojtár, legalábbis az udvartartás szemében, alantas munkája mellett több okból sem "ideális" választás: "Bolond" (Nemtudomka), rongyos, avagy "cigánypurdénak" van öltözve. A királylányt viszont mindez egyáltalán nem zavarja. Szintén a Merényi által közölt változat festi le a legszebben a fiú és a királylány szerelmét, miután kidobták őket a várból: "Szedett Jancsi egy kalap érett gyümölcsöt, csermolyás kenyerök ugyis volt, leültek egymás mellé párosan... s ott megtartották a lakodalmat kettecskén; minden falatot a szerelem mézével, csókkal édesitgettek. Minden falat után, melyet egymás szájába raktak, megcsókolták egymást, mondván: Ne, ez itt a tyukhúsleves vékony metéttel, - ne, ez a fekete leves, ez a barát füle, baraczklekvárral, - ne, ez a tejfeles káposzta, dagadóval, - ez itt a pulyka pecsenye és ez itt végre a menyasszonykalács." Ritkán látni népmesékben ilyen egyenlő, szeretetteljes kapcsolatot kérő és királykisasszony között.
Szintén megfontolandó jelenet, ahol a legkisebb lány bizonyítékkal megy a várba, hogy az ő férje a titokzatos hős - általában az anyja engedi be először, vagy nem is akarja beengedni, mert fél a férjétől. Komoly ellentétek feszülnek a gondoskodó anya és az apa haragjától való félelem között. Megint csak meglepően realisztikus mozzanat egy szimbólumokkal teli tündérmesétől.

Amit érdemes átgondolni

Megint elmondom, mert nem lehet elégszer ismételni, hogy az erőszak puszta megjelenése nem tesz egy mesét szexistává - addig, amíg az erőszak egyértelműen elítélendő tettként van beállítva, mint ebben a történetben is.
A fent felsorolt részleteket sok különböző verzióból mazsoláztam össze (ld. a Forrásokat). Minden szövegben voltak érdekes mozzanatok, és olyanok is, amiket kihagynék inkább; szerencsére ez annyira népszerű mesetípus, hogy bőven van miből válogatni. Nem szeretem például azt a gyakori mozzanatot, hogy a kertészfiú a család távollétében széttiporja, kitépi a kerti virágokat (amit csak a királylány lát, de ő megvédi a fiút). Szeretem inkább gondos kertészként elképzelni; külön tetszenek azok a verziók, ahol szépséges bokrétákat köt a királylányoknak. Egyes külföldi változatokban elpusztítja, de újjá is éleszti a kertet, ami szebb lesz, mint volt (ennek is megvan a maga szimbolikája). A magyar szövegek között ezzel eddig nem találkoztam.

Források

Benedek E.: Magyar Mese- és Mondavilág II. (Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, 1988.)
A cigánypurdé
Dobos I.: Egy somogyi parasztcsalád meséi (Akadémiai Kiadó, 1962.)
Kalmár Imréné meséi 3., 4.,
Tapsonyi Gyula meséi 1.
Erdélyi J.: Magyar népmesék (Heckenast Gusztáv, 1855.)
Nemtudomka
Erdész S.: Ámi Lajos meséi (Akadémiai Kiadó, 1968.)
Vót egy szegény árva kisfiú...
Kálmány L.: Ipolyi Arnold népmesegyűjteménye (Athenaeum, 1914.)
Vasember
Kálmány L.: Koszorúk az Alföld vad virágaiból (Réthy Lipót, 1877.)
A ronygyos kertész
Merényi L.: Eredeti magyar népmesék (Heckenast Gusztáv, 1861.)
Az aranyhajú kertészbojtár
Steiner Zs.: Az aranyhaju királyfi (Magyar Nyelvőr, 1872.)

A mese az ATU 314 típusba tartozik (Aranyhajú kertészbojtár / The Golden-Haired).

Megjegyzés
Világszerte ismert meseípus, az ATU katalógus rengeteg változtatát jegyzi. Én a Merényi-féle verziót szoktam mesélni; mivel a spanyol király udvarában játszódik, meséltem Spanyolországban is, ahol nagy sikere volt.