Az Álmosmadár Legendája (Népmesék nyomában a világ körül 33. - Peru)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. Aki csatlakozni szeretne a világ körüli meseolvasáshoz, részt vehet a Moly.hu kihíváson. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Tíz évvel ezelőtt perui mesékkel kedztem hivatásos mesemondói pályafutásomat. Nosztalgikus volt ismét elmerülni bennük.

Mitos, leyendas, y cuentos peruanos
José María Arguedas, Francisco Izquierdo Ríos
Siruela, 2009.

Klasszikus gyűjtemény; 1947 óta több kiadást is megért. Összesen hatvanöt történet található benne, műfaj és földrajzi régió szerint csoportosítva: Mítoszok, legendák, és népmesék Peru három nagy tájegységéből - a csendes-óceáni partvidékről, az Andok hegyeiből, és az Amazonas-medence dzsungeléből. A könyv országos gyűjtőmunka ederménye, melynek során kérdőíveket küldtek ki minden város és falu tanítóihoz, akik a diákjaik segítségével gyűjtötték be, jegyezték le, és küldték be a történeteket a saját házuk tájáról. Az eredmény változatos, érdekes, és izgalmas; tartalmaz bennszülött legendákat éppúgy, mint keresztény szentekről szóló anekdotákat, nemzetközi mesetípusokat, és kísértet-történeteket. A könyv végén bőséges jegyzetek magyarázzák az idegen kifejezéseket, kulturális elemeket, és mesei utalásokat. A maga műfajában klasszikus, nagyszabású, és dicséretes kötet, érdemes forgatni.

Fénypontok

Az egyik kedvenc történetem A három bika nevezetű volt, melyben egy hegy bőséges legelőit három szörnyűséges bika - egy vörös, egy fehér, és egy fekete - védte. A legenda elmeséli, hogyan vették üldözőbe a vadászok a bikákat, és hogyan kergették őket háromfele, míg mindegyiküknek nyoma nem veszett. Később a vörös bika eltűnésének helyén rezet és aranyat, a fehérén ezüstöt, a feketéén pedig szenet találtak a bányászok.
És ha már a bányáknál tartunk: Végtelenül szórakoztatónak találtam a Só Anyjáról szóló legendákat. Ő egy öreg boszorkány, a sóbányák őre (a perui hagyományban hegyeknek, tavaknak, bányáknak, stb. "anyja", védelmező szelleme van, ami nem feltétlenül nőnemű vagy ember alakú). A legendákban általában enni kér, vagy vacsorát főz egy utazónak - majd a taknyával tüsszenti tele, hogy sós legyen. Az emberek utálkozásán megsértődve máshová költözteti a sóbányáját. Jó étvágyat.
Nagyon tetszett a két szomszédos hegycsúcsról, Huatuscalla és Ccaser nevezetűekről szóló legenda, amelyben az előbbit emberek kínozták (útépítés céljából). A helyiek azt mesélik, hogy éjszaka hallották, amint a két hegycsúcs beszélget egymással, és Huatuscalla eldöntötte, hogy átadja a kincseir Ccasernek megőrzésre. Ekkor hatalmas kapuk nyíltak mindkét hegyoldalban, megjeglent egy gigantikus híd, és vörösbe öltözött harcosok áthordták a megsebzett hegy kincseit a másikba.

Huatuscalla (kép innen)

Szintén bájos volt a Szitakötő születése - a szitakötő, avagy Az Ördög Lovacskája, eredetileg egy titkozatos, semmirekellő bajkeverő volt, aki álhíreket terjesztett, mígy egy falu meg nem fizetett egy varázslót, hogy változtassa rovarrá. Azóta büntetésből jó hírek előjeleként jelenik meg az embereknek.
A spanyol hódítás koráról szólt egy tipikusan régészeknek való legenda, mely szerint Narihuala falu lakói Pizarro érkezésének hírére annyira megrémültek, hogy élve eltemették magukat az értékeikkel együtt. Így magyarázták a helyiek, hogy a környéken gazdag sírok kerültek elő arannyal, ezüsstel, és gyöngyökkel tele.
Mókás volt az a keresztény legenda, amelyben két szomszédos falu védőszentet cserélt (Szent Annát és Szent Izidort), de a szobrok folyton visszatértek a helyükre, mert Izidor fázott, Anna pedig megbetegedett.

Kapcsolatok

Elég sok ismerős mitikus lény bukkant fel a történetekben. Volt sellő, tündér, törpe, sőt, találtam egy baziliszkusz-legendát is, ahol a kakastojásból született szörnyeteg egy egész falut kiirtott. Külön tetszettek az esőerdei yacuruna-hiedelmek; ők vízi lények, akiknek a folyó mélyén lévő házán homok a tető, viperák a gerendák, és teknősök a székek. A helyi szörnyek között kiemelkedő volt a pishtaco, ami a bolíviai legendákhoz hasonlóan olyan éjjeli lény, ami a zsírt szívja ki az áldozataiból (és néha a vért is) (aki néz Supernaturalt, az találkozott velük, Dean Winchester következetesen fish taco-nak hívta őket). Több legenda szólt kedvenc perui mitikus lényemről, az Amarúról, ami nem más, mint egy lámafejű szárnyas kígyó, aki hegyi tavakban él, és néha vízözönt hoz a világra. Az egyik történetben két Amarú, egy fehér és egy fakat harcolt egymással, és okozott gyakori földrengéseket (ami Merlin két sárkányát idézi).

További álmosmadarak itt

A Jancsi és Juliska perui verziója volt az Álmosmadár legendája, melyben két gyereket vitetett ki az erdőbe a mostohájuk - ám itt boszorkány helyett egy tündérrel találkoztak, aki álmosmadarakká (ayamaman vagy ayaymama) változtatta őket, hogy boldogan élhessenek az erdő lényei között (a kiáltásuk azóta is az édesanyjukat hívja). Kezdő tündér lehetett, mert az álmosmadár a világ egyik legmókásabban kinéző lénye.
Volt természetes itt is trickster-figura: Carachupa, azaz a tatu, aki ezúttal a tigrist (pumát) csalta tőrbe - ráadásul a Törpeszarvastól más ismert módon azzal ugratta be, hogy egy falevélről olvasta fel, hogy közeleg a világvége. Hiába, ezek a tricksterek...

Hova tovább?
Ecuadorba.