Feminista Magyar Népmesék 58. - Szögény asszony lánya

Ismét szerda, ismét Feminista Magyar Népmesék! Aki kíváncsi a sorozat történetére, itt találja a bemutatkozó bejegyzést. Az előző mesék itt olvashatók.

Hetek óta kerestem ennek a mesetípusnak egy ilyen változatát - erre tessék, teljesen más témában kutakodtam, hát nem szembejött?!

A szögény asszony lánya

A történet

Egy szegény asszonynak van egy nagyon szép, ám lusta lánya. Az asszony nem tűri a lustaságot, mivel azt reméli, a lánya jól házasodik majd, és eltartja őt is. Egy napon mérgében megveri a lányt. Arra jár egy királyfi, látja a szép lányt, kérdezi, miért veri az anyja. Az anya hirtelen azt hazudja, hogy a lány mindenből arany fonalat fon, nem lehet megállítani. A királyfi persze azonnal feleségül kéri a szép (és állítólagosan hasznos) lányt. A lány persze esküdözik, hogy ő nem fon aranyat, de a királyfi nem hisz neki.

Ugrás a palotához: A királyfi elment kendert venni, a lány meg búsan üldögél a kapuban. Arra jár egy öregasszony, és megkérni, mi bántja. A lány elsírja bánatát, mire az öregasszony megígéri, hogy ha kap valami pénzt, megoldja a problémát. Ez három nap alatt három öregasszonnyal játszódik el, és mindhárman nagyon hasonló taktikával segítenek a lányon: Szörnyen elcsúfítják magukat, és úgy jelennek meg a királyfi előtt (szájból kilógó műfogak, karomszerű körmök, dülledt szemek, szoknya alá rejtett disznóhólyag ami minden lépésnél trottyos hangot ad, stb.). A királyfi elrettenve kérdezi, mitől ilyen rusnyák a nénik, mire mind azt válaszolja, hogy a fonástól csúnyult meg ennyire. Erre persze a rémült királyfi megtiltja a feleségének, hogy valaha is fonjon - és boldogan élnek, amíg meg nem halnak.

Mitől feminista?

Megint csak olyan történettel állunk szemben, ami egy általánosan ismert mesetípus "feministább" változata - ráadásul női mesemondótól. A sztori első fele (hazugság az aranyfonálról) a Pancimanci (nemzetközi nevén Rumpelstiltskin) típusba tartozik, a második fele (a három öregasszony) pedig a Három fonóasszony típusba, amit nép mesemondók nagyon szeretnek hozzácsapni az előbbihez - de általában csak az után, hogy a lánynak mágikus módon már a segítségére sietett a Pancimanci nevű kétes egyén, és megteremtette az aranyfonalat. Az is általános továbbá, hogy a három fonóasszony nem tettetésből rút, hanem valóban az, és hazudozás nélkül állítják, hogy a fonástól rútultak meg. Palásti Annuska meséjében ezekhez képest megfigyelhető néhány árnyalatnyi, ám annál lényegesebb különbség.

"Mindketten nem nézhetünk ki jól -
Vagy én, vagy a ház."

Azért szeretem ezt a mesét, mert a nőkkel szembeni két alapvető elvárást ütköztet meg egymással: A szépséget és a házimunkát. A lány szép, ám lusta; az anya hazugságának köszönhetően azonban a királyfi azt hiszi, hogy szép ÉS szorgos is. Amikor azonban a három öregasszonytól azt hallja, hogy a házimunka elcsúfítja a nőket (három példa már nem lehet kivétel, ugye), a fiatal férjnek választania kell: Szép legyen a nő, vagy dolgos? A három furfangos öregasszony tudatosan kijátssza a férfiúi elvárásokat egymás ellen, hogy megmentsék a lányt a lehetetlen feladattól - és ez teszi igazán feministává a mesét. A nők nem csak tudatában vannak a társadalmi elvárásoknak, de a saját hasznukra is fordítják őket. Extra szépsége a dolognak, hogy a harmadik öregasszony, aki disznóhólyaggal a lábai között "trottyoskodik" fel-alá, azt mondja a királyfinak, hogy a sok üléstől "tortyosodott el." Ezt több formában is lehet értelmezni, de nem kizárt, hogy utalás a nők... ööö, altesti rugalmasságára. Ami ugye mindennél fontosabb. Meg is retten rögtön az ifjú férj (aki nyilván nem tudja, hogyan működik a női anatómia).
Megint csak nők segítenek nőkön, amit mindig jó látni egy népmesében. Nagyon szeretem a furfangos vénasszonyok figuráját, akik előnyt kovácsolnak a saját tapasztalataikból (és a kinézetükből, mert a társadalom az idősebb nőket még kegyetlenebbül elítéli, mint fiatalabb társaikat), egy fiatalabb lány megsegítésére. Ők már régóta tudják, mi a dörgés, és segítenek a lánynak navigálni a zavaros vizeken. Külön tetszik, hogy mindenféle maskarákkal rútítják el magukat - az idős kor önmagában nem jelent csúfságot a mese világában sem. Munkájukért természetesen meg is fizetik őket. (Ez egyébként szokásos más verziókban is - ismerek olyat, ahol befogadja a lány a néniket a palotába, míg máshol egyenesen azt állítja, neki "két anyja" van).
Végül pedig tetszik a mesében, hogy a varázslat egy az egyben kimarad belőle. Az anya hazugságával indul, és az öregasszonyok hazugságával végződik; nem történik csoda, nincs elígért elsőszülött meg önmagától manifesztálódó aranyfonál. Ahhoz képest, hogy tündérmese-verzió, eléggé gyakorlatias sztori.

Amit érdemes átgondolni

Kérdés: Aranyásó-e a szegény asszony lánya? Tőrbe csalja-e a királyfit az öregasszonyok segítségével csak azért, hogy élete végéig lusta maradhasson? Ezen azért érdemes eltöprengeni, mert ez a mese azon kevés népmesék egyike, ahol a "lusta lány" nem "javul meg" a történet végére - hanem olyan lustán, ahogyan indult, boldogan él amíg meg nem hal. Megint csak egy apró részletre hívnám fel a figyelmet: Palásti meséjében a lány kereken megmondja a királyfinak, hogy nem tud aranyat fonni - csak a királyfi nem hiszi el neki. Azért folyamodik cselhez (az öregasszonyok segítségével), mert hiába állítja a maga igazát arról, hogy ki ő és ki nem (avagy, hogy mire hajlandó és mire nem), a férfi nem hisz neki. Ez sajnos a mai világban is elég gyakori jelenség.
Korábban már értekeztem arról is, hogy miért lehet egy mese feminista még akkor is, ha a gonosz szereplő (jelen esetben a gyerekét verő és kihasználó, hazug anya) is nő. A feminista meséknek nem követelménye, hogy minden nő szent legyen - ahogyan a feminizmus sem állítja azt, hogy nincsenek ostoba, gátlástalan, hazug, stb. nők. Jelen esetben az anya nagyrészt a társadalmi elvárást testesíti meg - legyen a lány szép ÉS szorgos, és ráadásul lesz szíves jól házasodni, hogy idős anyját eltarthassa. Míg a szülőket ápolni és eltartani általánosságban véve magasztos gondolat, felmerül a kérdés, bele lehet-e kényszeríteni ebbe a szerepbe például olyasvalakit, akit a szülei egész életében bántalmaztak (hint: nem). Ha én mesélném ezt a mesét, anyusnak tutira nem lenne helye a végén a királyi udvarban.

Források

Bereznai Zs. - Georgiádes I.: Tengöri Hereberi atyámuram. Palásti Annuska meséi. (Csongrád Megyei Levéltár, 2011.)
Mesemondó: Palásti Anna, 1941.

Megjegyzés
A mese két mesetípus kombinációja: ATU 500 (Pancimanci) és ATU 501 (A három fonóasszony), de mindkettőtől el is tér, nem is kicsit. A három fonóasszony figurája cserébe erősen a Párkákra emlékeztet, nyilván mitikus áthallásai is vannak.