Feminista Magyar Népmesék 57. - Répahős

Ismét szerda, ismét Feminista Magyar Népmesék! Aki kíváncsi a sorozat történetére, itt találja a bemutatkozó bejegyzést. Az előző mesék itt olvashatók.

A mai népmesénk megint csak rendhagyó; magyar szájhagyományból gyűjtötték, ahol generációkon át öröklődött, de eredetileg a sziléziai kultúrkörből származik.

Répahős

A történet

Egy királynak három lánya van, akikkel egy erdei patakhoz járnak nyaranta fürdeni. Egy nap a Répahős, aki egy földi szellem, elrabolja a legkisebb királylányt, Emmát, és leviszi magával a víz alá, föld alatti birodalmába. Szerelmes a lányba, és feleségül akarja venni, de Emma boldogtalan, magányos, és rosszul érzi magát. Ezt megmondja Répahősnek is, de az nem érez együtt vele: "Nagyon boldog vagyok én mög, hogy elrabolhattalak, mert mán régen fentem rád a fogamat." Azért abba beleegyezik, hogy társaságot kerít a lánynak: Kimegy a kertbe, és varázspálcájával emberré változtat egy csomó répát. Sajnos azonban a nyár végére a társalkodónők és komornyikok mind fonnyadni kezdenek, és Emma még mindig nem hajlandó feleségül menni a Répahőshöz, mág akkor sem, amikor ültet neki újakat. Végül sikerül rávennie a fogva tartóját, hogy bízza rá a varázspálcát; Répahős meg van győződve róla, hogy Emmuska már úgysem szökik meg tőle. A lány egy nap megkéri, hogy menjen ki a kertbe, számolja meg a palántákat - és amíg Répahős számolgat, addig ő veszi a varázspálcát, visszamegy oda, ahol annak idején leszálltak a föld alá, és a pálca segítségével visszatér a felszínre. Hazasiet a családjához, akik már meggyászolták, később férjhez megy, és boldogan él.

(Az Emmát kereső Répahős mindenféle kalandokon megy keresztül, néha megtréfál embereket, néha segít nekik, de Emmát többé nem találja meg.)

Mitől feminista?

Elrabolt királylány magát menti meg.
Valahol szeretem ebben a mesében, hogy a szokásos királylány-elrablós történet főhőse továbbra is a királylány marad, és nem a megmentésére induló akárki. Megtudjuk a meséből, hogy magányos és boldogtalan, és az "udvarló", aki elrabolta, és mindent megad neki, nem tudja elcsábítani. Más tündérmesékkel ellentétben a föld alatti birodalom királya nem változik csodás módon herceggé, nem szépül meg a szerelemtől (*köh*SzépségésSzörnyeteg*köh*), és hiába halmozza el a lányt társasággal és minden földi (föld alatti) jóval, nem sikerül szerelmet ébresztenie benne, Emma továbbra is a menekülésre gondol (ami, valljuk be, elég érthető reakció). Erőszak helyett csellel sikerül elrablója bizalmába férkőznie annyira, hogy megszerzi a varázspálcát, mert a Répahős abba a hitbe ringatja magát, hogy a lány nem fog elmenekülni tőle. Pedig de. Okos és talpraesett lány, annak ellenére, hogy megviseli a föld alatt töltött idő (úgy bátor, hogy közben emberi); van bátorsága megragadni a menekülésre nyíló alkalmat, és kimenteni magát a rabságból. Plusz tanulság a meséből, hogy a nem az nem - akármennyi ajándékot halmozol valakire, vagy akármennyire is szereted őt, ha az érzés nincs viszonozva, akkor nem is lesz. Szerelmet nem lehet vásárolni. Rabolni meg pláne nem.

Amit érdemes átgondolni

Répahősről sok egyáb történet is szól; néhányat Annuska is beleszőtt a mese második felébe. Néhol segítő, néhol kópé; szegényeknek pénzt ad, bűnösöket büntet. Tulajdonképpen egy trickster-figura, és attól függően, hogy épp melyik mesét halljuk/olvassuk/meséljük róla, lehet szeretni, vagy nem szeretni. A karácsonyi mesés programjaimban pl. szerepel egy Répahős-mese, amit nagyon szeretek.

Források

Bereznai Zs. - Georgiádes I.: Tengöri Hereberi atyámuram. Palásti Annuska meséi. (Csongrád Megyei Levéltár, 2011.)
Mesemondó: Palási Anna, 1941.

Megjegyzés
Répahős Annuska magyar verziója a német Rübezahl-ra. Rübezahl egy hegyi, erdei szellem, aki megtalálható a német, lengyel, és cseh hagyományban is. A fenti mese megtalálható Johann Karl August Musäus Legenden vom Rübezahl c. 18. századi könyvében.