Minden, ami Uruguay (Népmesék nyomában a világ körül 31. - Uruguay)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. Aki csatlakozni szeretne a világ körüli meseolvasáshoz, részt vehet a Moly.hu kihíváson. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

A mai napra rendhagyó bejegyzés jut - nem sikerült uruguayi mesegyűjteményt találni. Válogatáskötetekből halásztam össze kilenc népmesét, azokat fogom itt felsorolni, forrásokkal együtt.

Kétnyelvű kötet, válogatás Dél-Amerika déli országainak (Peru, Bolívia, Chile, Paraguay, Argentína, Uruguay) meséiből. Öt uruguayi mese volt benne. Egy rövid bevezetőből azt is megtudtam, hogy az uruguayi mesekincs jelentős része spanyol és olasz eredetű; sajnos bennszülött meséket csak elvétve lehet már gyűjteni.

A színes madarak folyója
Rövidke történet; leginkább a helyi madárfajok színes felsorolásával telik, és mese csak annyi belőle, hogy a guaraník a madarak sokfélesége nyomán nevezték el a folyót Uruguay-nak, ami az ő nyelvükön annyit tesz, "a színes [festett] madarak folyója."

Candombe dobok
Szintén kevés történet-jellege van; azt festi le érzékletesen, hogyan érkezett meg a dobok hangja az Afrikából elhurcolt rabszolgákkal együtt Uruguayba, és hogyan perdült táncra tőlük az egész állatvilág.

Ingele azt hitte, meghalt
Ezt a mesét eddig Naszreddin Hodzsával ismertem. Ingele, a bolond, maga alatt vágja a fát (szó szerint) egy ismerőse figyelmeztetése ellenére - és amikor lezuhan, a fejébe veszi, hogy az ismerőse a jövőbe lát. Megkérdezi hát tőle, mikor fog meghalni. Az ismerős közli, hogy majd akkor, ha a szamara hármat szellent. A szamár persze szellent is, mire Ingele hanyatt vágja magát, elhatározván, hogy akkor ő most halott. Később persze "feléled," és ezzel félholtra rémít pár másik embert.

A mate tea legendája
Ez egy szépséges történet volt arról, hogy Yasí, a hold guaraní istennője, le akart szállni a földre, hogy közelről láthassa a csodáit. Kószálás közben megtámadta egy jaguár, és egy halandó férfi sietett a segítségére; az istnenő hálából egy új növényt, a yerba matét növesztette ajándékul neki, hogy a főzetétől mindig erős, éber, és egészséges legyen.

A lajau (ombú) fa legendája
Szintén guaraní legenda. Tupá, a teremtő istenség minden fától megkérdezi, mit szeretnének a legjobban. Néhányan szép virágokat kérnek, mások erős törzset. Az ombú fa azt kéri, hogy legyen könnyű és porózus törzse, és széles koronája, hogy mindenkinek árnyékot adhasson. Az istenség az önzetlenségéért cserébe halhatatlanná is teszi a fát.
Ilyen szép nagy fa:

Más könyvekből összeszedett uruguayi mesék:

Zöld Moha Királyfi (Stories from the Americas)
Európai, esélyesen olasz eredetű tündérmese; Italo Calvino gyűjteményében Kanári Királyfi címmel szerepel egy nagyon hasonló változat. Egy lány zöld papagáj formájában látogató szeretőjét a mostohanővérei elüldözik, a lány pedig elindul, hogy visszaszerezze - ami a Szél, Hold, és Nap segítségével sikerül is neki.

A camlet (camalote) virág eredete (Ride with the Sun)
Indián legenda a hódítás korából. Egy fehér gyarmatosító lánya megment egy indián kisfiút a vízbe fulladástól, de őt magát elsodorja az árvíz. Tupá, a főisten hálából a lányt szépséges, kék színű vízi virággá változtatja. Ő lett a vízijácint.

Egy bolond fickó szomorú története (The King of the Mountains)
Ugyanaz a mese, mint Ingele, kicsit másképp kiszínezve.

A furfangos pórul jár (The King of the Mountains)
Róka úr azzal a hazugsággal akar lecsalogatni egy kakast a fáról, hogy új rendelet lépett érvénybe, miszerint egy állat se árthat a másiknak. A kakas erre ráhívja a vadászt a kutyáival, és a menekülő róka után kiabál: "Mesélj nekik a rendeletről!"

Hova tovább?
Brazíliába!