Szívhez szóló tanulságok (Népmesék nyomában a világ körül 147. - Malawi)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Malawi ​Folktales 1
Veronica Maele
AGLC Press, 2003.

A könyvben tizenöt népmese található, amiket a szerző saját idősebb családtagjaitól gyűjtött. A kötet célja, a bevezető tanúsága szerint, kifejezetten az volt, hogy helyi mesékkel ismertessék meg a gyerekeket, és a tanulságokon keresztül korán megkezdjék a kulturális nevelésüket, ami a hagyományos társadalom átalakulásával megszakadt. A könyvhöz ennek megfelelően tanulási segédlet és fekete-fehér illusztrációk tartoznak.

Fénypontok

Nagyon tetszett Kilapo és a boszorkányok meséje. Kilapo egy beteg (a leírás alapján leprás) fiú volt, akit a saját családja is ki akart tenni a vadonba, de volt egy nagyon jó barátja, aki mindig játszott vele, akkor is, ha csúfolták miatta. A barátja elvitte a többi gyerekkel együtt egy kirándulásra is a hegyek közé, bár Kilapo csak lassan tudott járni, és a többiek nem szóltak hozzá. A gyerekcsapat boszorkányok barlangjába keveredett, és végül Kilapo mentett meg mindenkit a gyors gondolkodásával.
Nagyon szép volt A favágó és a madár meséje, melyben a favágó kinézett magának egy szép sűrű erdőt, de valahányszor kiirtotta egy részét, másnap sohasem találta meg a tisztást. Végül egyszer sikerült meglesnie, ahogy éjszaka egy csodálatos madár jelent meg a fák között, és az énekére visszanőtt a növényzet. A favágó feladta a munkáját, és elköltözött.
Tetszett az a mese is, amelyben egy jószívű madár adott szárnyakat a szöcskéknek, hogy ne kelljen folyton gyalog közlekedniük. Egy másik pourquoi mese azt magyarázta, miért néznek ki úgy a békák, ahogy, és nem úgy, ahogyan az idők kezdetén - amikor még szépséges szarvuk és selymes fehér bundájuk volt.

Kapcsolatok

Legnagyobb meglepetésemre a könyvben szerepelt a tücsök és a hangya egy változata, itt bogárral és hangyával. A tanulság megmaradt - fel kell készülni a szűkös időkre - ám amikor a hangya nem volt hajlandó élelmet adni a felelőtlen bogárnak és gyerekeinek, a szomszéd egér megsajnálta őket, és ellátta élelemmel az esős évszakra.

A piros mangókról szóló mese rokona volt a mi ellopott aranyalmáinknak, csak itt a kisebbik fiú a madárral is kedvesen bánt, és amikor a fivére el akarta venni tőle a szerencsehozó madarat, megjelent a semmiből egy varázsló, és megfenyegette, hogy adja vissza. Akadt ezen kívül egy "szorgos és lusta lányok" mese is.
Nyugat-Afrikából, Ananszi földjéről volt ismerős az a mese, amelyben Gyík úgy szerzett magának (három) feleséget, hogy sikerült kihallgatnia a titkos nevüket. A mese végén váratlan fordulatként mindhárom lány megszökött egy-egy férfival, de Gyík nem bánta - csak azt kívánta, láthassa őket néha, amiért is manapság a gyíkok sokszor osonnak be a házakba.
Megint csak előfordult egy "trükkös meghívás" mese, ahol Teknős és Majom toltak ki egymással, visszatartva a vendégüktől a lakoma lehetőségét; valamint egy hálátlan oroszlán is, akit egy okos Nyúl csalt vissza a csapdába, amiből egy óvatlan füvesember mentette ki.

Hova tovább?
Mozambikba!