HOLNEMVOLT 2 - Próbálunk

Tone és Wayqui csütörtökön, Birgit és Angela pedig pénteken érkeztek meg; a fesztivál stábja készenlétben állt, hogy elkapja őket landoláskor.

Már a szervezés elején elhatároztuk, hogy tolmácsolással fogunk mesélni; nem akartunk elsőre elrettenteni a magyar közönségnek azt a kicsiny töredékét, akik nem beszélnek spanyolul, norvégul, németül és angolul egyszerre. Ilyen jó fejek vagyunk :)
Ennek következménye pedig az lett, hogy pénteken próbálni kellett a tolmácsokkal. Szóval, miután hatnyelvű kis csapatunk az őrületbe kergette egy étterem pincérét (érdekes módon mi mindannyian értettük egymást, különféle áttételekkel és kombinációkban), útnak indultunk a próba helyszínére.
A fesztivál egyik nagylelkű támogatója ajánlotta fel azt a lakásba oltott stúdiót, ahol helyet kaptunk péntek délután (mivel a fesztivál helyszínén akkor még egy Nagyon Fontos Konferencia zajlott). Minden párosnak jutott egy külön szoba, ahol gyakorolhattuk a meséket, dalokat és koreográfiákat. Nagyon mókás délutánt töltöttünk együtt.
Az egyes mesélő-tolmács pároknak alapvetően eltért a vérmérséklete és a mesélési stílusa; ennek megfelelően minden próba máshogy zajlott. Én személy szerint egy süppedős kanapén ültem Wayquival és egy csésze teával, és semmi mást nem kellett tennem, csak hallgatni a meséket, amikkel készült. Nagy nehéz feladat volt, elhihetitek. Wayqui néha önálló utakra indult a lakásban; fotózta a többieket, piszkálgatta a polcokon sorakozó könyveket és dísztárgyakat, telefonálgatott. Közben nekem is akadt időm (az utolsó perces szervezés folyamatosan csörgő telefonja mellett) figyelni a többieket. Petra és Birgit irányából nagy lábdobogás hallatszott, esetenként érdekes német vagy magyar félmondatokkal megszakítva, mint például: "Le kell hoznom a kecskéket a fáról!" (ami csak még jobban felcsigázta az érdeklődésem a mesék iránt). Tone és Timi csendesen üldögéltek egy sarokban, és mondatról mondatra vették át a történeteket; néha kikukucskáltak megkérdezni, van-e még feladat. Egy kamerás ember is kószált a lakásban, és időnként felvett egy-egy részletet a próbáinkból (na, erre kíváncsi leszek). Egy idő után Wayqui valahogy elszedte tőle a kamerát (arra meg pláne kíváncsi leszek...).

Estére már meglehetősen lefáradtunk; szerencséle a fesztivál (díszítés alatt álló) helyszínén már várt ránk Kataanya világhíres salátájával. Megérkezett Angela is, és megrengette a falakat; az estének ebben a fázisában már annyira lendületben voltunk, hogy bármilyen felmerülő problémát fél kézzel oldottunk meg (nem nyíló ajtók, kevés szék, dekoráció rögzítése, mesélők hazaszállítása, akármi). Hulla fáradtan zuhantunk ágyba, ki a meséktől, ki a jetlagtől, ki a szervezéstől.
Hivatalosan megkezdődött a Holnemvolt Fesztivál...