Vége volt a fesztiválnak, de nem a meséknek (vagy, ahogy Wayqui mondaná: Vége a mesének, de nem a történetnek). Hétfő délután a Gerlóczy kávéház teraszán volt jelenésünk; mesékkel fizettünk azért, hogy Tone és Wayqui ingyen lakhattak náluk a fesztivál ideje alatt.
Gyönyörű napsütétses tavaszi időnk volt, a kávéház terasza zsúfolásig tele. Az első felmrés alapján ott a helyszínen derült ki, hogy közönségünk túlnyomó többsége külföldi; röptében kellett módosítani a programon. A sort én nyitottam, angolul meséltem a Wedderburn kapitányt; tipikus tavaszi mese. Utánam Birgit következett (aki a szerencséről mesélt, és arról, hogyan tud az ember elsétálni mellette - a kedvenc szállóigénk a "tenyérjóslás egészen könyékig" lett), majd Tone (megint a gonosz kis manóval). Wayquit angolra tolmácsoltam spanyolból (a három állat utazását mesélte), Szende pedig feltalálta magáta külföldiekkel is, főleg, mert kapott némi segítséget tőlünk a székely-angol fordításra (Bár a "benderészés" angol fordítása egyezményesen a "kanchis kanchis" lett...)
Ezek után pihentünk egy keveset, nagyon finom kávét-teát-forró csokit szürcsölgettünk; Dorci megtanított mindenkit sárkányt hajtogatni. Mivel volt még időnk, futottunk egy második kört it; ekkorra már főleg magyarok ültek a teraszon, visszazökkent minden a régi kerékvágásba. Lement a Halál és a vörös hajú lány (Anita kalapjával a fejemen); a norvég okos lány, a perui kék kavicsok, némi székely pajzánságok, Birgit pedig egy városi legendát mesélt, amin mindenki jót kacagott.
Jópofa délután volt; mesemondás utcaszínházzal keverve. Amikor végeztünk, testületileg átvonultunk a Négyszáz nevű helyre vacsorázni és örvendezni (jött velünk Döme, a gospelkutya is). Rajtam ekkor kezdett leszakadni az egész hétvégi pörgés; olyan voltam, mint akit fejbe vertek. Ettünk, beszélgettünk, nevettünk; este aztán kikísértem Birgitet a Keletibe, és hazavánszorogtam. Aludni.
Tone csütörtök reggel távozott; Angela már hétfő délelőtt elrepült. Wayqui itt lesz még vasárnapig, majd megy tovább európai turnéra; valamikor május végén még visszajön, mielőtt hazarepül. Szépen lassan hazaszállingóznak az előadóink.
Azon kapjuk magunkat, hogy már most tervezgetjük, jövőre kit hívunk meg, és milyen országból...
(Javaslatokat szívesen veszünk)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése