HOLNEMVOLT 3 - Jöttek, láttak

Mielőtt belevágnék a mesemondókról való bőséges áradozásba, szólni szeretnék néhány szót a fesztivál közönségéről és mindazokról, akik megfordultak nálunk a két nap alatt hosszabb-rövidebb időre.

Amikor a Timpanogos konferencián voltam két (három?!) évvel ezelőtt, Donald Davis mestertől hallottam egy saját történetét. A gyerekkoráról mesélt; arról, hogy a születésnapjára hatalmas bulit rendeztek neki a szülei, amire mindenkit meghívott az iskolából, még azt a lányt is, akit az osztályban mindenki utált, mert szegény volt és ritkán fürdött. Hosszú és bonyolult a történet, nem is akarom itt leírni; lényege, hogy sorra visszamondja a partit mindenki, maga az ünnepelt pedig beteg lesz, és ágyban kell feküdnie, amikor is egyszerre csak csengetnek. Ott áll a kislány az anyukájával; a szülők mondják nekik, hogy a parti sajnos elmarad. Azt válaszolják, hogy tudnak róla; de az ajándékot akkor is el akarták hozni...
"Na" összegezte a sztorit Donald "Ők volt az igazi parti-emberek."
(A teljes történet megtalálható és letölthető az Internetről, Party People címszó alatt)

A történet tanulságán felbuzdulva mi is úgy álltunk hozzáa dologhoz: mi annak rendezünk fesztivált, aki eljön, hogy meghallgassa a meséket; csak velük érdemes foglalkozni. Akinek igazán fontosak a mesék, és akinek igazán érdemes mesélni, az el fog jönni; a többiekhez igazodni már nem a mi gondunk. Úgyis azok lesznek a legjobb fejek, akik eljönnek a fesztiválra.

És szerencsére el is jöttek sokan :) Volt egy kemény mag, akik elejétől végig ott maradtak; mások egy-egy napra csatlakoztak hozzánk, vagy csak délelőttre/délutánra csöppentek oda. A legtöbben a szombat esti kísértet-mesélésen voltak; ott egész kis tömeg gyűlt össze. Összességében véve nem volt telt házunk; de a nemzetközi statisztikákat tekintve bizton állíthatom, hogy a világ egyik legnépszerűbb első mesemondó fesztiválját hoztuk össze. (Összehasonlításképpen: az első Jonesborough-i fesztiválon összesen huszon-egynéhány ember üldögélt a nézőtéren. Harminc év múlva tehát mi legalább hatvanezres fesztivál kell hogy legyünk... :)

Itt kell megjegyeznem azt is, hogy nagyon, nagyon jó közönségünk volt. Lelkesek, nyitottak, vidámak és kitartóak voltak; boldogan vettek részt a mesékben, nevettek, tapsoltak, közbeszóltak, és egyáltalán, minden támogatást és szeretetet megadtak, amit egy mesemondó elvárhat a közönségétől. Külön kiemelném Misit, aki a hétvége majdnem összes előadásában szerepelt; volt ő mocsári rák, egér, krokodilvadász, mintaférfi, székely ember... jövőre tiszteletjegyet kéne neki adnunk, mint állandó statisztának.
A fellépőktől is azt hallottuk vissza, hogy nagyon meg voltak elégedve a magyar közönséggel. Sokan az előadások előtt és után beszélgettek is velük; a mesemondókban az a szép, hogy más fellépő művészekkel ellentétben nyugodtan lehet zaklatni őket, sők, akár órákra is képesek leragadni egy-egy beszélgetésben. Nagyon nyitottak és barátságosak - akárcsak a közönségük...

Ez úton szeretnék tehát én is köszönetet mondani mindenkinek, aki eljött, és meghallgatta a meséket. Közönség nélkül nem sokra mentünk volna; tőletek lett élő az egész Holnemvolt.
Jövőre ugyanitt ;)