Ács Gedeon végtelenül szórakoztató útinaplói és Almásy László kalandjai után végre ismét sikerült egy utazó íróra bukkannom, akinek minden sorát élvezem. És ezúttal hölgy az illető!
Rosita Forbes írásaiba megint csak hatalmas kerülővel sikerült belebotlanom. Ideát közeleg a Halloween, és vele a jelmezbálok végtelen sorozata; idén a mesemondó tanszék krémje egyöntetűen úgy határozott, hogy steampunk jelmezekkel készülünk a szezonra. És mivel nincs steampunk karakter nélkül, mindenki vetett egy pillantást a ruhatárára, és megpróbálta belőni, mit tud összehozni limitált költségvetésből és puszta lelkesedésből. És íme, életemben már sokadszor, megint a sivatagi felfedezőknél közöttem ki. Jó mesemondó lévén elkezdtem kutakodni olyan hölgyek után, akik a 19. század folyamán és a 20. század elején a nyakukba vették a nagyvilágot, különös tekintettel a Szaharára. És lőn: Rosita Forbes neve az elsők között bukkant fel a keresésben. A tűzrőlpattant brit hölgy ugyanis nem csak világjáró és felfedező volt zsenge húszéves korától fogva, de remek és ünnepelt író is, aki egy egész kazal könyvet írt élete során a kalandjairól.
Aki érdeklődik a teljes életmű iránt, az több könyvet letölthet ingyen ebből az adatbázisból (angolul).
Rosita nem volt mindennapi nőszemély. Az 1900-as évek legelején egyedül (vagy egy barátnője társaságában) beutazott olyan, még férfiaknak is nehezen elérhető helyeket, mint az Arab-félsziget belseje, Afrika szíve, és Délkelet-Ázsia szigetvilága. Világ körüli utazgatásai során végül úgy döntött, elege van abból, hogy "turista", és tanulni akar; megtanult hát arabul meg még néhány keleti nyelven, és beduin nőnek tettetve magát eljutott fehérek számára tiltott helyekre, mint például a mekkai zarándoklat és a Kufra oázis. Kalandjai nagy visszhangot keltettek Angliában, mivel az utazgatással és írással nem csak az emberek látókörét szélesítette, hanem egyben feszegette a női utazókkal kapcsolatos sztereotípiákat is, melyekkel mindkét oldalon - otthon és útközben - is meg kellett küzdenie. (Kedvenc sztorija, amit többször leír, hogy az angolok hazugnak nevezték amikor elmondta, hogy az arabok birkaszemet esznek, az arabok meg hazugnak nevezték amikor megpróbálta elmagyarázni a lift működését). Még szerencse, hogy Rosita nem rettent vissza a valóságtól. Rosita bírta a koszt, a meleget és a nyers kaját; Rosita tudta, hogyan kell bánni a pisztollyal, de ha az csődöt mondott, akkor a piros esernyőjével verte el az ellenfelet; Rosita kíváncsi volt mindenre, tudott hazudni, mint a vízfolyás, villámgyorsan tanult, és eladta a jegygyűrűjét egy hajójegyért, ha a férje már úgysem bírta az iramot. Férjet-civilizációt hátrahagyva aztán egy szál kézitáskával fel-alá csavargott a világban hosszú évtizedeken át, interjúkat készített arab uralkodókkal és beduin törzsfőnökökkel, kincseket gyűjtött, világot látott, sőt, mentőautót vezetett a francia fronton az első világháború alatt. Megállíthatatlan egy nőszemély volt.
További lelkendezés helyett íme néhány idézet az Adventure (Kaland) című könyvéből, amit éppen most falok nagy élvezettel:
"Minden egyes riporter megkérdi a női utazót: 'Hogyan képes ön - egy hölgy - ezekre az utazásokra?' Én mindig azt válaszolom: 'Pont azért vagyon képes rájuk, mert nőnek születtem.'"
"A nőkből remek felfedezők válnak, mert a képzeletük mindenből mutat nekik egy lehetséges vagy épp lehetetlen kiutat..."
"Barátnőm válasza, valahányszor egy-egy hivatalos személy égnek emelte a karjait azt mondván, 'Oda lehetetlen eljutni!' mindig az volt: 'Tényleg? Szóval, mikor indulunk?'"
"A kísértetek már kimentek a divatból. Most kompexusaink vannak helyettük."
Cápahalászatról a vörös tengeren: "A halászok késekkel estek neki, pedig én meg voltam győződve róla, hogy csak dinamit vagy elsőrangú exorcizmus lenne képes végezni a mitikus bestiával."
Amikor egyiptomi nőnek tettette magát egy jemeni háremben: "Egyiptomban ti nem borotváljátok a szemöldökötöket? Én azt hittem, civilizáltak vagytok..."
Japán konyháról: "Azt a süteményt semmilyen mennyiségű izom vagy jó szándék sem lett volna képes megemészteni."
Sejk feleségül akarta Rositát a fiának: "Mindig reméltem, hogy a fiam jó szakácsot vesz majd feleségül. De takard el magad, kérlek, mert még fiatal, és szép menyasszonyról álmodik..."
(Egy egész fejezet szól arról, hogy minden arab nagyon soványnak találta, és csak három tevére becsülték az értékét, mert legalább fél évbe került volna szép kerekre hizlalni)
Háremhölgy Rosita szőke hajáról: "Ha nem takarod el, sohasem fogsz férjet magadnak..."
"A nők hősiessége szeretetből fakad. A férfiaké hazafiasságból, megszokásból, a képzelet hiányából, jó emésztésből, vagy sportból."
"Semmi sem lehetetlen, kivéve egy bizonyos fajta hivatalos személyt."
"Életem során... jelentőségteljes méretű vegyes tudásra tettem szert, de egy szál szokásra sem."
"Amikor teljesen kifogytunk a pénzből, betrappoltunk a legközelebbi nagykövetségre vagy konzulátusra, és szállást követeltünk híres és szerencsére nagyon távoli rokonaink nevében."
"Elhatároztam, hogy átlovagolok Amerikába a Sziklás-hegységen át [Kanadából]. Eszembe se jutott megfelelő öltözéket venni indulás előtt. Vígan vágtam neki az útnak egy morcos négylábú hátán, akit szerencsétlen módon Pillangónak keresztelt valaki, egy málhás pónit vonszolva magunk után. Egy medvével történő ijesztő találkozás után, melynek során a piros napernyőm hasznosabbnak bizonyult a pisztolyomnál, viharba kerültem, és egy vadász mentett meg. Azt mondta, fogalma sincs, a nők egyáltalán miért lettek feltalálva, odaadta nekem az összes takaróját, és egy kanna fekete tea felett megkérdezte, mégis "mi az istennyilát csinálok idekinn". Elgondolkodtam."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése