Feminista Magyar Népmesék 13. - A kétszívű királyfi

Megint szerda, megint Feminista Magyar Népmesék. Aki kíváncsi a sorozat történetére, itt találja a bemutatkozó bejegyzést. Az előző tizenkét mese itt olvasható.

A kétszívű királyfi

Források:

Benedek E.: Magyar mese- és mondavilág I. (Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó, 1988).

Benedek E.: Székely Tündérország (Singer és Wolfner, 1927).

A történet:

Adott egy vajszívű királyfi: Akár vak koldust, akár sérült állatot lát, mindenkin megesik a szíve, és menten elsírja magát. Apja, a fekete király, kétségbe van esve a fia érzékenysége miatt - aggódik, hogy a halála után nem lesz, aki csatába vezesse a seregét, mert a fiú el fogja bőgni magát minden sebesült katona felett. 

Egy nap csodadoktor jelentkezik a királyi udvarban, aki megígéri hogy új, keményebb szívet tud adni a királyfinak. Magával is viszi a fiút a király parancsára, és megtörténik az operáció. Fizetségként az orvos azt kéri, hogy minden alkalommal adjanak neki egy zsák aranyat, ha a királyfi miatt síra fakad valaki más. 

A fiú a hazaúton félrerúg egy sánta kutyát, bottal ver meg egy vak koldust, és a szüleit is ellöki magától, mondván, nincs szüksége rá, hogy ölelgessék. A király hamar látja, hogy rosszul járt a cserével: A kegyetlen szívű trónörökös lépten-nyomon sírva fakaszt valakit. Magához rendeli a csodadoktort, hogy visszacsinálja az operációt - ám a doktor közli, hogy ha egyszer új szívet kapott az ember, a régit már nem lehet visszaszerezni.

Mitől feminista?

Az elterjedt közhiedelemmel ellentétben a feminizmus nem csak a nők érdekeiért létezik - a nemek közötti egyenlőtlenség éppen úgy árt a férfiaknak is, mint a nőknek, csak más formában. A nemi sztereotípiák klasszikus leosztásában mindenhez, amit "nőiesnek" bélyegeznek, azonnali stigma tapad, ha férfi csinálja ("Fested a hajad? Buzi-e vagy?"). Ez külön vonatkozik az érzelmek kinyilvánítására - a klasszikus "a fiúk nem sírnak" alapállás szerint a sírás lányos dolog, a férfiak komoly arccal, kihúzott vállal, érzelmeiket magukba fojtva masíroznak át az életen, mert a sírás, vagy egyéb érzelemnyilvánítás "nőies" dolog - gyengeség. A "gyenge nő" és az "erős férfi" kettőssége nem csak a nőknek árt, de a férfiaktól is olyan dolgokat követel meg, amik hosszú távon nem csak fárasztóak és értelmetlenek, de pszichológiailag károsak is. 

Történetünkben különösen látványos az elvárás, amit a fekete király képvisel: A királyfi legyen erős vezető, aki hadba viszi a sereget, és nem vesztegeti idejét-energiáját arra, hogy másokat pátyolgasson. Legyen kard a kezében, acél a hangjában, és főleg ne pityeregjen egy sánta kutya felett. A jószívű, segítőkész királyfi a folyamatos apai nyomásra (a király képes a fiát fizikailag megváltozatni, kivágni a szívét és egy másikat tenni a helyére, hogy megfeleljen az elvárásainak) nem csak kegyetlenné válik, de másoknak is ártani kezd - pont azokak, akiknek korábban gondolkodás nélkül segített volna. A bántalmazás így gyűrűzik szét a valóságban is - akit érzelmileg megnyomorítanak, az nagy eséllyel másokon tölti majd ki a fájdalmát. Kaptunk tehát a "gyenge és nőies," ám segítőkész és jó szívű királyfi helyett egy harcias-magabiztos, ám ártalmas figurát, akiről még a saját apja is belátja (későn), hogy nem tesz jót senkinek.

Amit érdemes átgondolni

A társalgásnak ezen a pontján szokott előállni az ügyeletes Férfijogi Aktivista a transzparenssel, hogy "Nem Hagyjuk Elnőiesíteni a Férfiakat!" vagy "Férfias Férfiak a Férfias Férfiakért!" vagy valami hasonló. Egyáltalán nem arról van szó, hogy minden férfinak úton-útfélen bőgnie kéne (ahogyan a nők sem bőgnek úton-útfélen). A királyfi nyilván népmesei túlzással van ábrázolva - a folyamatos sírás a gondoskodó, empatikus szív megnyilvánulása. 

Megjegyzés

Benedek Eleken kívül eddig nem találtam más változatát sajnos.