Lassú Laosz (Népmesék nyomában a világ körül 3. - Laosz)

A Népmesék nyomában a világ körül blogsorozat, minden vasárnap új bejegyzéssel. A bemutatkozást itt olvashatjátok, az eddigi állomásokat pedig itt. Aki szeretne csatlakozni a világ körüli olvasáshoz, itt találja a Moly.hu kihívást.

A laoszi mesegyűjteményen valamilyen okból nagyon lassan rágtam át magam. Egyrészt még mindig szöszölök a disszertációtervvel, másrézt meg a könyv sem kötött le annyira, ezért a két hetes hiányzás a sorozatból...

Lao folktales
Wajuppa Tossa, Kongdeuane Nettavong, Margaret Read MacDonald
Libraries Unlimited, 2008.

Bár a Libraries Unlimited népmese-sorozata nagyon hasznos, jó minőségű köteteket vonultat fel, ez a példány mégsem fogott meg. Nem tudom, a mesék történetével, vagy a nyelvezetével volt-e a hiba, de a képzeletem néhány oldalanként el-elkalandozott, ahelyett, hogy feszült figyelemmel olvastam volna őket.
Ennek ellenére sokat lehet tanulni a könyvből. Van benne szokás szerint történelmi háttér, sok kulturális magyarázat, fel van tüntetve minden mesemondó neve és hovatartozása, és egy külön fejezet foglalkozik a mesék után receptekkel, játékokkal, és kézművességgel. Történetek széles skálájából válogattak a szerkesztők, az állatmeséktől a népi eposzokig.

Kapcsolatok
Főleg kínai mesékkel találtam kapcsolatokat - van itt például egy laoszi verzió egy igen kedvelt kínai történetre, melyben a király azt választja utódjának, aki a legszebb virágot neveli a kioszott magokból. A sok csodás növény mellett egyetlen fiú tér csak vissza egy üres virágcseréppel, mondván, hogy a leggondosabb ápolás mellett sem lett a magból semmi. A király erre megjutalmazza a fiút - a magok meg voltak főzve, és mindenki más csalt a próbán...
Meglepődve találkoztam a Repülő Teknős meséjével is, amiről eddig azt hittem, észak-amerikai indián történet. Mint a jegyzetekből kiderült, a világ minden táján - így Laoszban is - létezik.

Fénypontok

Kevés mese fogott meg a kötetből. Az egyik kedvencem egy aprócska történet volt arról, miért emelik fel a kutyák pisilés közben a lábukat (azért, mert a negyedik lábukat Indra istentől kuncsorogták ki, és nagyon megbecsülik). Nagyon érdekes volt az egyik népi eposz is, ami egy férj és feleség sok újjászületésen keresztül tartó házastársi vitájától szól - de volt benne háttérként két vitatkozó sárkánykirály is, akik azon kaptak össze, nagyobb-e egy tarajos sül egy elefántnál.

Hova tovább?
Vietnámba. Továbbra is szorgosan, bár lassan araszolok Ausztrália felé.