Feminista Magyar Népmesék 36. - Mónár Julcsa megmenti a király fiát

Ismét szerda, ismét Feminista Magyar Népmesék! Aki kíváncsi a sorozat történetére, itt találja a bemutatkozó bejegyzést. Az előző harmincöt mese itt olvasható.

A mai nappal véget ér az Ámi Lajos meséi közül válogatott sorozat. Ismét egy Julcsával, ismét betyárokkal. 

Mónár Julcsa

Első világháborús
molnárlány Angliából

A történet
Mónár Julcsa, a király kedvenc lisztesmolnárának lánya, tizenkét évesen elárvul, és átveszi a malom vezetését. Olyan erősre nő meg, hogy öt mázsa lisztet elvisz a hátán, és a király külön figyelmet szentel neki, még taníttatni is akarja - többek között bokszolásra is. Egy nap a király fiát, Ferit, betyárok rabolják el amint hazafelé tart az iskolából; négy hónapig keresik égen-földön, de nem találja senki. Julcsa, aki Ferivel egyidős, tizenhét-tizennyolc éves, a király elé járul; azt kívánja, adjon neki az uralkodó egy húszlövetű revolvert. A király sajnálkozva mondja, hogy olyan nincsen neki, de Julcsa kedvéért csináltat egyet.
Julcsához már egy ideje jár egy nagyon jóképű, titokzatos udvarló; azt állítja magáról, Nevetlen faluból való, de a molnárlány erősen gyanakszik. Az egyik éjjeli találkájuk alkalmával fonalat köt a fiú gubájára, és a fonal mentén követi, amíg egy erdei betyárbarlanghoz nem érnek. Julcsa megvárja, míg a betyárok elmennek, majd beóvakodik a barlangba; nem csak a betyárok kincsét találja meg, hanem a négy hónapja keresett Feri királyfit is, vasra verve. A barlang belső szobájában pedig holttesteket talál, kivéreztetve és besózva - a betyárok láthatóan emberhúson élnek, amit Feri is megerősít, mert őt hónapok óta hizlalják már kukoricán. Julcsa az asztal alá bújik amikor visszatérnek a rablók egy lánnyal, akit ott helyben le is fejeznek és fel is dolgoznak. Amikor elmennek új zsákmányt keresni, Julcsa kiszabadítja a királyfit, felmarkolja a kincset, és meglóg a barlangból. A királyfi azonban annyira gyenge a több hónapos raboskodás után, hogy végül Julcsának kell a hátán vinnie őt is és a kincses zsákot is. Először egy gazda pajtájában bújnak el az őket üldöző betyárok elől, majd egy szalmával megrakott szekéren menekülnek vissza a várba. Julcsa elmondja az egész történetet a királynak (itt a mese szövege gyakorlatilag megismétlődik), Feri királyfi pedig feleségül kéri a lányt, aki megmentette őt.

Mitől feminista?
Adott egy erős női főhős, ráadásul olyan lány, aki átlépi a "nőiesség" határait, és ezzel láthatóan a mese egyetlen szereplőjének sincs problémája. Tizenkét évesen átveszi a malmot, és nagyon tehetséges abban, amit csinál - úgy őröl, mint senki más, és a király el is ismeri ezt. Maga az uralkodó ajánlja fel a bivalyerős lánynak, hogy kitaníttatja; nem hímezni vagy táncolni, hanem akár bokszolni is. Amikor Julcsa meglehetősen "nőietlen" módon azzal rukkol elő, hogy saját revolvert szeretne, a király nem finnyog, nem tiltakozik - hanem csináltat neki egyet.
Megint csak jó látni, hogy van olyan mese is, amelyben a lány menti meg a királyfit, és nem fordítva. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy minden mesében így kéne lennie - mesemondóként nagyon tudok élvezni egy-egy klassz királylánymegmentős sztorit is, csupán annak örülök, hogy akad példa mindkét oldalon.
Különösen érdekes pillanat, hogy Julcsához, hajadon létére, egy nagyon jóképű idegen jár éjszakánként, akinek még a nevét sem tudja - és egyáltalán nem szégyenkezik miatta. Az aggasztja inkább, hogy vajon hol is van az a Nevetlen falu; a malomba érkezőktől folyton kérdezgeti, hallottak-e róla, mert a szeretője oda valósi. Julcsát láthatóan cseppet sem hozza zavarba, hogy idegenek előtt beismerje, szeretője van. Sőt:
"Mónár Julcsa nem is szabadkozott, ment, a fiatalember magáho szorította és a fiatalember is űt megcsókolta, de ű is a fiatalembert."

Julcsa tudja, mit akar, és nem szégyenkezik miatta, hogy meg is kapja. Annál viszont okosabb, hogy vakon bízzon a legényben; nem altatja el a gyanúját azzal, hogy a szeretőben kötelező megbíznia. Amikor gyanút fog, a dolog végére jár - és nem csak a betyárok kincsét szerzi meg, de kiszabadítja a királyfit is, akinek magától nem lenne ereje elmenekülni. Nem azért, mert királyfi, hanem azért, mert négy hónapja le van láncolva hizlalásra - ami a mesének elég realisztikus pontja, egyébként. Julcsa nem csak az erejével (a hátán viszi Ferit), hanem a gyakorlatias gondolkodásával is menti meg mindkettejük életét. Pontosan tudja, hová bújjanak, és ügyes tervet eszel ki, hogy épségben vissza is érjenek a királyi várba.

Amit érdemes átgondolni
Érdekes, hogy Julcsa nem használja a mese során a húszlövetű revolvert. Nála van, és gondol is rá, amikor bemegy a barlanga, hogy ha hagytak hátra őrszemet a betyárok, azt le fogja lőni - ennek ellenére a pisztoly nem sül el, akkor sem, amikor Julcsa szeme láttára ölnek meg egy másik lányt. A mese végéről hiányzik (bár kimondatlanul ott van) a betyárok bűnhődése is. Amikor Julcsa és Feri menekülnek, még látják a betyárokat visszatérni két újabb lánnyal; ez már nem része Ámi Lajos meséjének, de el tudom képzelni, hogy egy felmenő sereggel még időben érkeztek volna, hogy megmentsék a lányokat.

Források

Ámi L. - Erdész S. - Ortutay Gy.: Ámi Lajos meséi (Akadémiai Kiadó, 1968.)
Mesélte: Ámi Lajos, 1959 januárjában.

Megjegyzés
A könyv szerint a mese az AaTH 955 (Rablóvőlegény / Robber bridegroom) mesetípusba tartozik, és valóban hiányzik a végéről a rablók megbüntetése. Sok hasonlóságot mutat a Kékszakállú herceggel is.