2016. szeptember 21., szerda

Feminista Magyar Népmesék 35. - Bátori Gábor vs Bátori Julcsa

Ismét szerda, ismét Feminista Magyar Népmesék! Aki kíváncsi a sorozat történetére, itt találja a bemutatkozó bejegyzést. Az előző harminchárom mese itt olvasható.

Folytatódik a sorozat Ámi Lajos egy újabb meséjével.


Bátori Gábor amikor Bátori Julcsával összetanálkozott

A történet
Bátori Julcsa, foglalkozására nézve rablófővezér, éppen a városba tart felderíteni a terepet a következő rabláshoz amikor az úton összetalálkozik Bátori Gáborral, aki leszólítja, mert szép:

- Hogy vagy, kinek hínak, te jány? Míg ilyen jányra nem akadt a szemem, mihóta a világot járom!
- Hát te világjárta ember vagy? Hogy hínak tégedet?
- Éngemet bizony Bátori Gábornak hínak!
- Nahát akor névrokonok vagyunk! Akkor áldjon a jóisten, én megyek magamnak, te pedig eridj az utadon!


Természetesen Bátori Gábor nem lenne Bátori Gábor, ha a közérthető "kopj le" ellenére ne firtatná tovább a dolgot. Hamar rájön, hogy a hírhedt Bátori Julcsa rablóvezérrel van dolga, és miután közli, hogy neki negyvenkét centi embere van ám, rögtön meg is invitálja Julcsát a barlangjába. Julcsa erre közli, hogy van neki hatvannégy embere és saját barlangja, és köszöni szépen, de nem kér a Gáboréból. Azt ellenben szívesen megvitatná, mint vezér a vezérrel, hogy hová készülnek rabolni az éjjel, mert ciki lenne, ha egy helyre mennének. Az udvarias ajánlatot figyelmen kívül hagyva (mégsem fog egy nővel szakmázni, ugye), Gábor inkább javasolja, hogy Julcsa menjen hozzá feleségül. Julcsa erre közli, hogy van neki olyan főlegénye, akinek Gábor a csizmáját sem pucolhatná ki, százszorta szebb Gábornál. Gábor persze erre rögtön elősorol minden grófkisasszonyt, aki boldog lett volna, hogy őt csókolgathatja - és amikor Julcsa válasza továbbra is határozott "nem," ily módon reagál:

- Na hisz, Julcsa, ha te ezt a szavad vissza nem vonod, én bizony tégedet, hiába rablófővezér vagy, hát én tégedet azonnal lemészárollak itt az út közepén!

Julcsa áll a kihívás elébe, és a két rablóvezér nekifog verekedni. "Hét évig" birkóznak, de Gábor sehogyan sem bír Julcsával, egy karcolást sem tud rajta ejteni. A patthelyzet akkor ér véget, amikor felbukkannak Julcsa emberei, akik a vezérük keresésére indultak. Bátori Gábort összekötözve viszik haza a barlangjukba, ahol a rablósegédvezető, Julcsa vőlegénye, már rég siratja a menyasszonyát. Miután a szerelmesek boldogan egymásra találnak, úgy döntenek, megkegyelmeznek Gábor életének, és elmennek megnézni a barlagját, hogy igazat mondott-e magáról. A másik barlangban ott találják Gábor (időközben negyvenkettőről huszonnégy főre csökkent) embereit, akik siratják a vezetőjüket. Gábor közli, hogy mostantól a két banda egyesül, mégpedig Bátori Julcsa parancsnoksága alatt. Az emberei eleinte húzódoznak, hogy azért nő alatt mégsem illik szolgálni, de Bátori Gábor közli, hogy ő nem bírt a nővel, egy karcolást se ejtett rajta hét év alatt, ő a fővezér, és punktum. A két betyárbanda egyesül, jót mulatnak, és boldogan élnek, amíg meg nem halnak.

"ÁLLJ! KI A FŐVERÉB?!"


Mitől feminista?
Női szemmel tipikus élethelyzet tárul a szemünk elé a mese nyitó jelenetében:
"Szép vagy!" "Köszönöm! Hogy hívnak?" "Bátori Gábor." "Jé, egyforma nevünk van. Érdekes. Szia!" "Hé!" "Mit akarsz?" "Van szép kocsim. Feljössz hozzám?" "Nem." "De mégis, gyere fel!" "Van barátom." "Na és? Engem nem zavar, ha téged sem!" "Hagyj békén." "Fogadjunk, hogy jobb vagyok a pasidnál!" "Nem." "Hülye p**a. Akkor megöllek."
Nyilván az utolsó mozzanat extrém eset... de sajnos az utóbbi években több is előfordult belőle, és még látványosabb a szám, ha beleszámoljuk azokat az eseteket is, amikor a visszautasítás másféle - nem halálos, de súlyos testi, érzelmi, vagy verbális - erőszakot váltott ki a nyomuló félből. Az egyik legmegrázóbb eset a 2014-es UC Santa Barbara lövöldözés volt, amelyet egy elkényeztetett gazdag kölyök hajtott végre azután, hogy néhány lány nem volt hajlandó randira menni vele (ezt a lövöldözés előtti kiáltványában részletesen tárgyalta, a lányokat okolva a gyilkosságokért). És olyan esetekben is, amikor "viszonylag" egyszerűen fogadja valaki az elutasítást, elkeserítően sokszor kap az ember olyan válaszokat a "kösz, nem"-re, mint például "hülye k*va", "mivan, már ismerkedni sem szabad?!", "úgysem dugnálak meg," vagy nemes egyszerűséggel a klasszikus "szűzk*va". A legtöbb nő előbb vagy utóbb sajnos belefut legalább egy ilyen helyzetbe (és aki szerint túlzok, annak ajánlom a #YesAllWomen Twitter mozgalmat). Elég sok Bátori Gábor rohangál a világban, akik az elutasításra csak aggresszióval képesek reagálni.

Bátori Julcsa állja a sarat. Nem csak rablóvezér a saját erejéből, saját bandával, hűséges követőkkel, és egy "rablósegédvezér" vőlegénnyel, de abban is biztos, hogy Bátori Gábort le tudja győzni. A verekedés évekig tart, és azzal zárul, hogy Gábor elismeri: Julcsa az erősebb, ő a méltó vezér az erdei rablók számára. Sőt, amikor ezt belátja, nem csak saját maga áll Julcsa szolgálatába, de az összes emberét is meggyőzi róla, hogy Julcsa a jobb vezér kettejük közül. Ez pedig mesei szempontból nagyon fontos mozzanat: Nem csak a nő fizikai erejét ismeri el, hanem azt is, hogy vezetésre termett, és annak érdekében, hogy a rablóknak a legjobb vezére legyen, átengedi neki a hatalmat - és erről meggyőzi a csapatában lévő többi férfit is. Olyan társadalmakban, ahol a "vezető" pozíció a mai napig férfias dologként van beállítva, fontos, hogy a nők vezető képességeit is kihangsúlyozzuk.



Amit érdemes átgondolni
Két kritikát látok előre felbukkanni az Internet messzelátó kristálygömbjében:

1. "Okéoké, hogy nem akart hozzámenni, de nem lehetett volna udvariasabban elutasítani Gábort?" 
Ez olyasmi, ami a való életben is sokszor felmerül: "Szia! Meghívhatlak egy italra?" "Kösz, de van barátom." "Baszki, már barátkozni se lehet?!" Avagy: "Szia!" "Nem." "Most miért kell bunkónak lenni?!" Mindkét esetben a nőket éri kritika azért, mert nem bájosan, türelmesen, és udvariasan koptatják le az illetőt. Nyilván vannak a kommunikációnak alapvető udvariassági szabályai. A probléma az, hogy valahol középtájt van az igazság: A "húzz a búsba" nyilván nem jó reakció egy udvarias "meghívhatlak?"-ra, cserébe viszont senki sem tartozik senkinek azzal, hogy udvariasságból elfogadja az italt, ha előre tudja, hogy nem fogja érdekelni, ami utána következik. Sok nő egyébként is eleve csak azért futja le (az arcára fagyott mosollyal) a tiszteletköröket, mert attól tart, hogy egy határozott "nem"-re ijesztő reakciót kapna.
A mese szempontjából ez ott jelenik meg, ahol Julcsa próbálja udvarias és szakszerű mederben tartani a társalgást: Gábor utazásáról kérdez, és felajánlja, hogy tárgyaljanak, mint vezér a vezérrel. Amikor Gábor ennek ellenére a házasság kérdésén rugózik, akkor lépte át a "már ismerkedni sem lehet?!" határvonalát.

2. "Ahá! Szóval a feministák tényleg azt akarják, hogy a férfiak szolgálják őket!"
Nem, nem akarják. Csupán azt szeretnénk - és ez tükröződik a mesében is - hogy ha egy (vezető) pozícióra egy férfi és egy női jelölt közül a nő az alkalmasabb, akkor ismerjék el az alkalmasságát, és ne tagadják meg tőle a pozíciót csak azért, mert nő. Julcsa harcban bizonyítja, hogy elég erős, és az emberei felbukkanása bizonyítja, hogy elég jó vezető ahhoz, hogy hűségesek legyenek hozzá. A két Bátori közül ő a jobb vezér. Gábor nem azért hódol be neki, mert nő; hanem azért, mert erősebb.

Források

Ámi L. - Erdész S. - Ortutay Gy.: Ámi Lajos meséi (Akadémiai Kiadó, 1968.)
Mesélte: Ámi Lajos, 1959 januárjában.

A mesének nincs saját típusa, a gyűjtő szerint ponyvai hatást mutat, mint Ámi más betyártörténetei is.

Megjegyzés
A történet erős hasonlóságokat mutat Ámi Lajos egy korábban említett meséjével

1 megjegyzés: