Könnyed körséta hétezer szigeten (Népmesék nyomában a világ körül 10. - Fülöp-szigetek)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; aki pedig csatlakozni szeretne a világ körüli meseolvasáshoz, részt vehet a Moly.hu kihíváson is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Ezen a héten a Fülöp-szigeteken tettem könnyed körutazást. 

Tales from the 7,000 Isles
Popular Philippine Folktales
A.R. Guillermo & Nimfa M. Rodeheaver
Read Me Books, 1996.

Az biztos, hogy a világ körüli utazásnak nem ez lesz az egyik fénypontja. Bájos kötet, sok színes illusztrációval (amik között vannak egészen szépek, meg néhány egészen ciki is), ráadásul karcsú, húsz mese van benne 87 oldalon - de nem hagyott bennem mély nyomokat. Nem volt kimondottan rossz sem, egyébként, bár gyanakodva olvastam egy-két mesét, mert a szerzők a saját bevallásuk szerint átírtak párat, hogy "drámaibbak" legyenek. Bár mindkét szerző filippínó származású amerikai, azért jó lett volna tudni, mi az, amibe belenyúltak. Volt rövid beveztő, ami főleg a szigetek állat- és növényvilágáról szólt; említették, hogy a nagyobb törzsek meséiből válogattak, de a történeteknél nem volt elkülönítve, melyik honnan származik. Minden névhez lábjegyzetet fűztek a kiejtéssel és sokszor a jelentéssel is, bár legtöbbször ezek annyiban merültek ki, hogy megismételték az állat nevét ("És akkor megjelent Dikya, a medúza." Lábjegyzet: "Dikya = Medúza"). Szóval mesemondói szemmel kevés volt az infó, de sejtem, hogy inkább könnyed olvasmányélménynek szánták.

Kapcsolatok
Na, ebből volt bőségesen. Igazából kevés mese okozott önmagában meglepetést. Volt például bivallyal versenyt futó teknős (a Nyúl és a tekős mintájára), szárnyaitól megfosztott tündér-feleség (avagy csillag-lány), sőt, egy verzió Aladdin történetére is, ami annyira közel állt az Ezeregyéjszakához, hogy kíváncsi lettem, milyen úton-módon keveredett a Fülöp-szigetekre. Volt arra a kedvelt mesére is változat, ahol egy majom szívét (avagy ez esetben máját) kívánják tengeri állatok, de amikor a vízbe sikerül csalogatniuk az áldozatot, a majom meggyőzi őket, hogy az adott szervet otthon felejtette. Eddig japán és más távol-keleti verzióiban ismertem.

Fénypontok

Ezekből viszonylag kevés akadt, és főleg a kötet elején, a mitikus történetek között helyezkedtek el. A kedvencem az az, egyébként teljesen konfliktusmentes, mese volt, amelyben a különböző növénycsaládok követeket küldtek a Nagy Szellemhez, hogy határozza meg, hol éljenek. Érdekes volt benne megfigyelni, hogyan csoportosította a népi gondolkodás a fontos növényeket: A keményfák és örökzöldek követe a mahagóni volt, a füveké a bambusz, a gyümölcsfáké a mangó, a takarmányoké és zöldségeké a rizs, a magas és csonthéjas termésű fáké pedig a kókuszpálma, akit mindenek közül a leghasznosabbnak találtak. Hasonlóan érdekes volt a Mitől sós a tenger? története is, amelyben egy mitikus hős só-téglákból akart a szerelmének várat építeni egy másik szigeten, és menet közben szakadt le a híd a só súlya alatt. Volt a könyvben egy rövidke verzió a Fülöp-szigetek egyik nagy verses eposzára, az Ibong Adarna csodamadár történetére is; de miután olvastam az eredetit, a kétoldalas sűrített verzió nem különösebben kötött le. Főleg, mert a szivárványszín csodamadarat sikerült egyszerűen "fülemülének" fordítani...

Hova tovább?
Indonéziába! Most, hogy már ennyire körülrágcsáltam...