Feminista Magyar Népmesék 34. - Mónár Julcsa és a Veresszemű Király

Ismét szerda, ismét Feminista Magyar Népmesék! Aki kíváncsi a sorozat történetére, itt találja a bemutatkozó bejegyzést. Az előző harminchárom mese itt olvasható.

Megint Ámi Lajostól hoztam mesét a hétre, és biztos, hogy a jövőben is fogok még tőle válogatni. 

A Veresszemű Király meg akart házasodni

A történet

A Veresszemű Király (akinek nem tudni, milyen felindulásból veres a szeme, talán allergiás) szeretne megházasodni, és ki is nézi magának a tökéletes feleséget: A lányt, aki a szomszédos kútra jár, mert olyan "borzasztóan széles fara" van, meg szép kerek arca és kék szeme. De hiába kajtat utána, nem találja sehol; végül jutalmat ígér egy embernek, ha előkeríti a lányt. A lány elő is kerül, és a király azonnal szerelmet vall neki; Mónár Julcsa azonban húzódozik, mondván, hogy neki szörnyű nagy titka van. Végül bevallja a királynak négyszemközt: Nagyon szegény szülők gyermeke, ezért "rossz társaságban forgott" - elígérték egy betyárvezér menyasszonyának, a vezér pedig megfenyegette, hogy megöli, ha bárkinek elárulja. Most már a király kezében van az élete.
A király nem sokat rágódik a dolgon: A katonáival kiirttatja az erdei rablókat, majd feleségül veszi Julcsát. Igen ám, de egy betyár elmenekül, és bosszút esküszik. Hosszú ideig próbál a királyné közelébe férkőzni, lesi, figyeli, de sehogyan sem tud elég közel jutni hozzá, hogy megölje. Julcsa hírét veszi, hogy valaki a vesztére tör, és imigyen szól:

- Hallod-é, kedves uram! Én neked mondok egyet! Én felőtözök betyárnak, osztán bemegyek abba a ballangba, mert én nem félek attul a betyártul, hogy megöl éngemet. Én bejelentem magamat, hogy én betyár vagyok, és elpusztítom!

A király a feleségével tart; mindketten betyárnak álcázzák magukat, és bejutnak a titkos rejtekhelyre. Az utolsó megmaradt betyár először gyanakszik a két idegenre, de Julcsa okos válaszai hamar eloszlatják a kételyeit. Amikor aztán a fegyverét letéve a spájzba megy, hogy ételt hozzon, Julcsa és a király az ajtó két oldalán várják, és a pisztolyaikkal "úgy célozva, hogy egymást meg ne lűjék," lepuffantják az utolsó gonosztevőt.

Mitől feminista?
Érdekes, ismert mesetípusba nem tartozó történet. Egyrészt nagyon szeretem a nyitó jelenetét; jó látni, hogy a sok világszép nádszálkisasszony mellett a kerek arcú, "széles farú" leányokon is megakadhat egy uralkodó szeme. Másrészt pedig szerintem ez a mese valahol a múltbeli, fájdalmas titkok feldolgozásáról is szól.

Mókás mozzanat az, amikor a király Julcsát keresteti: Egy ember kapásból felajánlja, hogy szívesen összekötözi és leszállítja a lányt, amikor legközelebb a kútra jön vízért, mire a király letorkollja: "Te, hisz olyat azért már csak ne tegyél vele, megkösd a kut oldaláho'? Hát mit tanáltál már ki illyen goromba dógokat! Nem ugy kell avval elintézni!" Jó látni, hogy a kézenfekvő, ám erőszakos megoldás helyett maga a (férfi) uralkodó áll ki egy másik férfi ellenében a lánnyal való méltányos bánásmódért. Hasonló az a jelenet is, amikor Julcsa megtagadja, hogy egyből a király színe elé vigyék, és követeli, hogy a király őt hívassa be (mintha vendég lenne, és nem portéka).
A mese legklasszabb része (szerintem) az, amikor maga Julcsa indul el véget vetni az életére törő betyárnak - a király pedig vele tart, de nem mint hős megmentő, hanem mint egyenrangú partner. Nem próbálja meg helyette megoldani a problémát, vagy eltussolni a múltat; inkább segít, követi a felesége tervét, és a végén ketten együtt (egymásra vigyázva) puffantják le a gonosztevőt.
A sztori maga ott fordul meg, hogy a király elnyeri Julcsa bizalmát, aki ezért elárulja neki, hogy szegénysége miatt "rossz társaságba" keveredett. A király ezt nem rója fel neki, sőt; végig szeretettel és tisztelettel fordul Julcsa irányába a sajnálat helyett. Pontosan tudja, milyen komoly dolog, hogy a titok elárulásával Julcsa a kezébe tette az életét. Julcsa pedig bátor - nem csak azért, mert szembe mer nézni a betyárral, de azért is, mert meg mert bízni valakiben annyira, hogy elárulja a titkát.

Amit érdemes átgondolni
Amikor Julcsa először említi, hogy "rossz társaságba" keveredett, a király kissé aggódva kérdezi, hogy a "lányságát" elvették-e. Nehéz megállapítani, hogy azon aggódik-e, megerőszakolták-e a lányt, vagy pedig azon, hogy szűz-e a leendő felesége. Nyilván az előbbi értelmezés inkább feminista, az utóbbi inkább szexista vonalon mozog, de leginkább a mesemondó (és hallgató) képzeletére van bízva.

Források

Ámi L. - Erdész S. - Ortutay Gy.: Ámi Lajos meséi (Akadémiai Kiadó, 1968.) 
Mesélte: Ámi Lajos, 1959. Más változata nem ismert.

Megjegyzés
Ámi Lajos szerette a Mónár Julcsa nevű, betyárokkal kekeckedő női főhősöket. Két hasonló meséje is van, amikre a későbbiekben visszatérek majd.