A júniusi Könyvhétre jelent meg a Móra Könyvkiadó gondozásában a Ribizli a világ végén: Régi magyar népmesék mai gyerekeknek című kötetem, amely harminckilenc mesét tartalmaz a korábbi blogsorozatból. Mivel a könyv mesegyűjtemény (9 éves kortól ajánlott), és nem néprajzi forrás, a sorozat folytatásaként szerdánként a könyvben található mesék hátteréről itt írok a blogon. A mesék részletes forrásait a könyvben megtaláljátok.
Íme egy történet szűkebb hazám tájáról, a Kisalföldről!
Miről szól?
Egy vasorrú bábának három lánya van - a két idősebb tehetséges boszorkánynak mutatkozik, ám a legkisebb, Boróka nem nagyon akar se rontani, se átkozni. A bába kiküldi a lányait a keresztútra, hogy igazi boszorkánnyá váljanak, de Boróka mindig kibújik a bevataási feladatok alól. A nővérei bepanaszolják az anyjuknál. Hosszas huzavona után a vasorrú bába, csalódva legkisebb gyermekében, ganajtúró bogárrá változtatja Borókát. A csinos kis bogarat egy pásztorfiú találja meg, aki a házába fogadja, és a gondoskodásának köszönhetően Boróka végül ismét emberré válik.
Hogyan készült?
Ez a mese egyike azoknak, amiket kicsit alaposabban átgyúrtam - leginkább azért, mert olyan sokszor meséltem már mindenféle közönségnek, hogy szinte észrevétlenül szivárogtak bele újabb elemek és csavarok, és az én jól bevett verziómat már nem akartam visszafarigcsálni az eredeti szövegre. Sok helyre hívnak mesélni A tündérrózsa legendája című műsorommal, amelyben szigetközi, csallóközi és kisalföldi mesék szerepelnek - közöttük ez a történet is.
Először a boszorkány-beavatást színeztem ki jobban. Más, szintén Timaffy László által gyűjtött hiedelemmondákból bőséges információnk van arra, hogyan képzelték el őseink a keresztúton zajló praktikákat. Az eredeti szövegben egy fekete kotlós csibéit kell összeszedni, ám a sok mesélés során az én verzióba beleszőttem a fekete bikát, a fekete hintót, és a lenyelendő darazsakat is. Hasonlóan került bele a mesébe a Gellért-hegyi boszorkányszombat részletesebb leírása (szintén létező mondák és hiedelmek alapján). A mese végén pedig nem állhattam meg, hogy elképzeljem, ahogy a legkisebb lány felhasználja az otthon szerzett tudását arra, hogy segítsen a boszorkányok által megrontott embereken.
A lány itt is tőlem kapott nevet, az egyszerűség kedvéért és különösebb indoklás nélkül - egyszerűen tetszett a Boróka.
Mitől különleges?
Nem kell minden női szereplőnek jóságosnak lennie ahhoz, hogy egy mese fontos üzenetet hordozzon lányok (és fiúk) számára - mint ahogyan természetesen az sem elvárás, hogy férfiak legyenek az ellenfelek. Jelen esetben például egy ritkán ábrázolt konfliktus bontakozik ki a meséből: egy toxikus vér szerinti család, amit egy gondoskodó, szabadon választott kapcsolat ellenpontoz. Borókának van ereje és kitartása ahhoz, hogy ne veszítse el önmagát az anyja és a testvérei nyomása ellenére sem, és amikor megtalálja a saját helyét a világban, és a saját választott családját, még fel is tudja használni a keservesen szerzett tudását arra, hogy egy kicsit jobbá tegye a világot.
Ennek a gondolatnak átvitt, de nagyon fontos üzenete van: a vér igenis képes vízzé válni, és nem, nem áll mindenek felett. A hősnőnek joga van megválni "vér szerinti" családjától, ha azok nem hajlandóak abbahagyni a bántalmazását. A "vér mindennél fontosabb" gondolata szinte észrevétlenül issza be magát a mindennapokba, és súlyos következményei lehetnek a társadalomban - az örökbefogadással kapcsolatos negatív sztereotípiáktól kezdve az ártó családi környezetben való bennragadásig. Szükség van olyan mesékre, ahol megjelenik az ellenkezője is, egy függetlenedni képes, gondoskodó, és boldogan élő hősnő személyében.
Érdekesség
Meg kell említenem, hogy Herbszt László fenti rajza messze a kedvenc illusztrációm az egész könyvből. Amikor gyerekeknek mesélem ezt a történetet, a "ganajtúró bogár" kifejezés már önmagában is mindig osztatlan sikert arat.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése