A hétlábú paripa (Ribizli a kulisszák mögött 24.)

A júniusi Könyvhétre jelent meg a Móra Könyvkiadó gondozásában a Ribizli a világ végén: Régi magyar népmesék mai gyerekeknek című kötetem, amely harminckilenc mesét tartalmaz a korábbi blogsorozatból. Mivel a könyv mesegyűjtemény (9 éves kortól ajánlott), és nem néprajzi forrás, a sorozat folytatásaként szerdánként a könyvben található mesék hátteréről itt írok a blogon. A mesék részletes forrásait a könyvben megtaláljátok.  

Miről szól?

Ilona édesanyja meghal, ezért a lány elindul szerencsét próbálni. Beáll szolgálónak a tündérkirálynő udvarába, ahol épp nagy a sötétség, mert egy sárkány elrabolta a napot, holdat és csillagokat. Mivel Ilonának egyáltalán nem megy a házimunka, inkább elküldik, hogy szerezze vissza őket (főleg, mert a tündérkirályfi feleségül akarja venni). Egy öregasszony segítségével többször eljut Sárkányországba - először három-, majd öt-, végül hétlábú paripán. Egy kisegér segít neki megszerezni az égitesteket rejtő tojásokat, de a sárkány elől csak harmadszorra, mindenféle kalandok árán sikerül elmenekülnie.

Hogyan készült?

Nagyon különleges mese, és bár sok közös vonása van más, férfi hősöket felvonultató Égitestszabadító-történetekkel, ebben a formában csak egyetlen változatban ismert, Albert András csíkszentdomokosi mesemondótól. Nagyon keveset változtattam rajta; elsősorban azt a részt színeztem ki, ahol Ilona mindent "fonákul csinál" a palotában, mert a sok mesélés során mindig nagyon mókás volt eljátszani a gondolattal (a közönséggel együtt), hányféleképpen lehet a házimunkát rosszul csinálni.

Mitől különleges?

Női hős, aki kiszabadítja az elrabolt égitesteket a sárkányok országából? Már ennyi is bőven elég a mesemondó boldogságához. Ilona elindul a nagyvilágba, szerencsét próbál, szolgálatot keres, és olyan mesevilágban kalandozik, ahol több emlékezetes nőalak is él. Tündérországot királynő uralja, és a varázserővel bíró segítő is egy bölcs öregasszony.
Ilona azonban nem minden ízében tökéletes mesehős, van gyengesége is: pocsékul megy neki a házimunka. Ez már önmagában nagyon szerethető és emberi vonás, de ahogy tovább halad a történet, még szebben kibontakozik. Amikor Ilona az égitesteket keresi, és a bölcs anyó segítségéért cserébe az ő házában kell szolgálnia, képes erőt venni magán, és tisztességgel elvégezni minden feladatot. Úgy képzelem, hogy a tündérkirálynő szolgálatában azért csinált mindent "fonákul", mert egyszerűen unta a házimunkát; nem volt a számára kihívás, nem ilyen feladatra vágyott, simán nem érdekelte. Amint van megfelelően izgalmas célja, Ilona minden erejét beveti, hogy sikerüljön. Ettől lesz sablonos tündérmese-hősnél sokkal kerekebb, izgalmasabb figura. 

Érdekesség

Szeretem azt hinni, hogy ez a házassággal végződő mese tulajdonképpen Tündér Ilona eredetsztorija...