Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.
Leyendas y cuentos bujebas
de la Guinea Española
Arcadio de Larrea Palacin, Carlos Gonzalez Echegaray
Instituto de Estudios Africanos, 1955.
A kötet 26 meséjét 1952-ben gyűjtötték a guineai bujeba (kwasio) törzs tagjaitól, elsősorban egy Carmen Nsié nevű hölgytől. A bevezetőből megismerkedhetünk a gyűjtőút és a fordítás körülményeivel, a bujeba mesemondó hagyománnyal, és a bennszülött életmód mesékben megjelenő elemeivel. Az első fejezet szereplők szerint csoportosítja a mesékből származó információkat; ebből a listából megismerjük a különféle isteneket, hősöket, természetfeletti lényeket és állatokat (bár a mesék olvasása előtt ezek a listák nem voltak túl hasznosak). Egy külön fejezetből az is kiderül, milyen más nyugat-afrikai mesegyűjtemények történeteivel vetették össze a gyűjtők a meséket. A könyv második felében az összes meseszöveg megtalálható bujeba-spanyol tükörfordításban is.
Fénypontok
Nagyon szép mese volt
Miánlumba megmentése, amelyben egy anya próbálta megvédeni a lánygyermekét az apától, aki csak a fiúkat volt hajlandó életben hagyni. A lányt a folyóba vetették, de egy másik asszony kifogta és a sajátjaként felnevelte. Egy idő után a híre visszajutott a szülőanyához, aki boldogan mondott köszönetet a nevelőanyának - attól fogva a lánynak két anyja volt, mondja ki a végszót a történet. Hasonlóan elítélte a férfiak, pontosabban
Ntung kegyetlenségét az a mese, ahol egy fivér, Ntung a húgát kínozta, míg a nagynénjük fel nem bukkant a törpék országából (ahová házasodott), és magával nem vitte a lányt, hogy meggyógyítsa. Később a nagynéni visszatért, és közölte a fivérrel és az apával, hogy a lánynak jobb helye lesz a törpék messzi országában, ahol attól fogva boldogan élhetett a nagynénjével. Egy harmadik mesében egy
Yanga nevű lány egy emberevő házába tévedt, és összebarátkozott a lányával. Amikor az emberevő megpróbálta felfalni a vendéget, a két lány együtt keresett új otthont, egyszerre házasodtak, és éltek boldogan. Szerencsétlenebb véget ért
Nzambi és a csimpánz esete, amelyben egy folyóparton hagyott kisbabát egy csimpánz dédelgetett és az anyával beszélgetett, de az apa, látva a jelenetet, dühében kérdés nélkül rálőtt a majomra, de a gyereket találta el.
Az állatmesék közül érdekes volt az, amelyben
Teknős, Boa és Petymeg együtt indultak útnak, de mindhármuknak annyi baja volt (Petymeg mindig hazaszaladt üríteni, Boa sokáig emésztette az ebédet, Teknős meg nem tudott átmászni az akadályokon), hogy sohasem értek a kirándulás végére. (És még egy petymeges mese!)
Kapcsolatok
Itt is találkoztam egy
tüzet rabló mesével; az ég istennőjének rakoncátlanabb fia lopta el a szikrát a sas és egy száraz lián segítségével az égből.
Szindbád Tengeri Öregjére emlékeztetett az a történet, amelyben a tilosban vadászó
Nquion találkozott az Erdő Szellemével, aki a hátára kapaszkodott, és nem eresztette. Végül a legénynek a nagyanyja árulta el álmában, hogyan szabadulhat meg a vállait nyomasztó démontól. Piroska és a farkas meséjére emlékeztetett
Guambo és a Démonfejedelem találkozása, melyben a hazafelé tartó, nővére által megátkozott lány sorra démonokkal találkozott az erdőben, akiket sikerült énekléssel elkerülnie, de a fejedelmük lenyelte. A lányt végül a szülei szabadították ki a szörny hasából.
A gaboni mesére emlékeztetett a történet, amelyben
Teknős elnyerte egy lány kezét (azzal, hogy a rokonaival együtt vágott ki egy fát, amit a többi állat egymaga nem bírt kivágni), de Leopárd elvette tőle a feleséget - akit Teknős úgy szerzett vissza, hogy elbújt a latrinában, és addig kapaszkodott Leopárd heréibe, amíg vissza nem kapta a feleségét.
Az ügyeletes trickster továbbra is
Teknős.
Hova tovább?
São Tomé és Príncipe szigeteire!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése