Futika (Ribizli a kulisszák mögött 23.)

A júniusi Könyvhétre jelent meg a Móra Könyvkiadó gondozásában a Ribizli a világ végén: Régi magyar népmesék mai gyerekeknek című kötetem, amely harminckilenc mesét tartalmaz a korábbi blogsorozatból. Mivel a könyv mesegyűjtemény (9 éves kortól ajánlott), és nem néprajzi forrás, a sorozat folytatásaként szerdánként a könyvben található mesék hátteréről itt írok a blogon. A mesék részletes forrásait a könyvben megtaláljátok.  

Ne mondja senki, hogy ez a gyűjtemény csak lányokról szól: még egy mese, aminek nagyon klassz fiú hőse van!

Miről szól?

Futika különleges fiú: folyton szalad, mozog, sohasem áll meg egy helyben. Mindenki kicsit furának tartja, és senki sem akar megbízni benne, amíg egy gazda jókedvében fel nem fogadja szolgálatra, "napi háromszori szaladással." Futika kimegy a földekre dolgozni, és minden szünetben hazaszalad, hogy kimozogja magát. Úgy esik, hogy minden látogatásakor lefüleli a falu tolvaját, aki végül elhatározza, hogy elteszi az idegesítő szolgát láb alól. Futika azonban résen van, és ő csalja tőrbe a tolvajt, bizonyítva a gazdának, hogy nem csak gyors, hanem becsületes és okos is.

Hogyan készült?

Futika zseniális mese, de nem túl ismert: csak két változatát találtam meg, Berze Nagy Jánostól és Penavin Olgától. A mese elejéhez hozzáköltöttem egy kicsit a szaladozó legény gyerekkoráról, ahogy a mesélések során kialakult a történet - leginkább azért, hogy megmutassam, milyen nagy szó, hogy a gazda felfogadta Futikát szolgálatra.

Mitől különleges?

Biztos akad, aki rögtön ráismer egy-egy gyerekre vagy felnőttre Futikában. Ennek a mesének fontos tanulsága és reprezentációs ereje van: Futika olyan, amilyen, és emiatt sokan látásból elítélik ("jé, hiperaktív!", szólt közbe egyszer egy fiatal, amikor meséltem). Amikor viszont kap egy esélyt, hogy a maga módján beilleszkedjen egy környezetbe - "napi háromszori szaladással" - akkor rögtön megtalálja a helyét és a boldogságát, és az energiáit hasznos dolgokra fordítja. Nagyon fontos mozzanat, hogy Futika nem "kigyógyul" a szaladozásból, hanem a környezte döbben rá, hogy a napi három szaladás egyáltalán nem nagy ár, hogy Futika jól érezze magát a bőrében, és semmiben sem akadályoz senkit abban, hogy elvégződjön a munka a ház körül. Sőt. Futikát a különlegessége teszi alkalmassá arra, hogy észrevegyen olyan dolgokat (a tolvajt) is, ami másnak nem tűnt volna fel. Futika remek inklúziós mese, és ráadásul nagyon mókás (és egyáltalán nem didaktikus), ami még természetesebbé teszi.

Érdekesség

Móra Ferenc írja valahol, hogy az ő gyerekkorában a "speciális" embereket a falu közössége úgy hívta, "többel jó", mert amíg ott volt körülöttük a támogató közösség, addig ugyanolyan jól beilleszkedtek, mint bárki más. Ezt hívták az aktivisták "a fogyatékosság társadalmi modelljének" - sok ember nem önmagában szenved hátrányt, hanem azért, mert a társadalom elutasítóan viselkedik velük szemben, és nincs felkészülve rá, hogy befogadó környezetet teremtsen.