Öt hegedű, két bendzsó és egy gitár

Trae, a mesemondó tanszék egyik oszlopos tagja, és nem mellesleg hegedű-tanár a szomszédos bluegrass zenei tanszéken, meginvitált minket egy kis kedd esti partira a hegyek között megbúvó otthonába. A "megbúvó" a szó szoros értelmében értendő; fél óra kocsikázás után a cserokí nemzeti erdőn át a vaksötétben kétszer tévesztettük el a tehéncsapásra hasonlító ösvényt, mire egyszer sikerült eltalálnunk. Az erdő egyébként az évnek ebben a szakában lenyűgözően gyönyörű, az ősz minden színében pompázik, és csak elszórva talál benne az ember civilizációra utaló nyomokat, mint amilyen Trae otthona is. Maga a "kalyiba" névre hallgató kis épület fából tákolt, otthonos hely, hatalmas tornáccal amin hintaszékek sorakoznak, és benn fa tüzelésű kályhával, hogy meleg legyen a hegyi levegő ellenére is. Amikor megérkeztünk, a kalyiba ablakai voltak az egyetlen fényforrás az őserdőben, és rögtön értelmet nyert az összes népmese, amiben a hős egy távoli fénypontot követve otthont adó házra lel.
A tornácon kisebb zenekar verődött össze (négy hegedű és egy gitár), és már vígan húzták a skót táncokat, súlyos csizmákkal dobolva hozzá a döngő deszkákon a ritmust. Aki nem zenélt, az tapsolt, vagy borospoharakat szorongatott. Amikor bemenekültünk a hideg elől a házba, egy másik zenekarba botlottunk, ezúttal két bendzsó, egy gitár és egy hegedű formájában, akik szintén pörgős hegyi zenéket játszottak. A kettő között ingázva kezdtünk feloldódni a társaságban, amikor is a tornác közelében méteres lángok csaptak a levegőbe: a ház tulajdonosa tüzet rakott, azzal az ősi autentikus módszerrel, hogy a tűzrakóhelyen feltornyozott farakást addig locsolta gyújtófolyadékkal, amíg égve nem maradt. Ekkor a társaság központja áttevődött a tűz köré; tovább szólt a zene, zajlott a beszélgetés, pattogott a tűz, és fogyott a házi készítésű almás pite. Egyre több hangszer került elő; egyre több részre töredezett szét a társaság, és minden kis csoport a maga sztoriját mesélte; csillagokat néztük a fölénk tornyosuló fák lombjain át, almabort kóstoltunk, és felemlegettük a környék színes történelmét, az első telepesektől napjainkig.
Ősz van.