Újabb intermezzo: Már megint Halloween

Komolyan mondom, olyan érzésem van, mintha Amerikai kalandjaim hetvenöt százaléka Halloween-ből állna. Ez talán nincs is olyan messze a valóságtól, mióta a töklámpások már augusztus végén ekezdenek felbukkanni, és november elsején egyesek már díszítik a karácsonyfát.
New Orleans után visszatértem a melóba, ahol az elmúlt egy hét alatt nem változott semmi. Ugyanaz a rakat gyerek szaladgál délután a tornateremben akik két hete is engem szórakoztattak azzal, hogy Magyarországról akartak tudni fontos dolgokat (pl. hogy hordunk-e cipőt és szoktunk-e szellemet idézni). Végül természetesen a vámpíroknál lyukadtunk ki, mielőtt a főnök kirugdosta őket az irodából.
Ma délután, miközben a számítógépbe próbáltam életet lehelni (a karbantartás megint kihúzta alólam a dugaszt), az egyik tinédzser srác sompolygott be az irodába és lezöttyent a velem szemben lévő székre. "Na most akkor elmondod mi lett a nővel aki vérben fürdött, vagy nem?"
Ez így alapjáraton is elég mókás; tinédzserek ritkán ismerik be, hogy érdekli őket a mesemondás, és ha meg is teszik, általában csak biztonságot nyújtó nagyobb csapatokban (és általában a lányok). A fiatalembert viszont úgy tűnt, komolyan érdekli Báthory Erzsébet története, mert feszült figyelemmel hallgatta végig, és amikor a sztori közepén megszólalt a telefonja, nemes egyszerűséggel kikapcsolta, és integetett, hogy mondjam csak tovább. Ennél őszintébb bókot is régen kaptam már közönségtől.
Báthory asszony aztán még egyszer visszaköszönt a mai nap folyamán: este az egyik koleszba voltunk hivatalosak, Joshua meg én, egy kis hátborzongató mesélésre. Jó mesemondó módjára fogalmam sem volt, mit fogok mesélni, amíg rá nem néztem a közönségre; mivel főleg lányokból és süteményből állt, kidobtam az ablakon a tervezett viking vérfarkasokat, és meséltem inkább Báthoryt. Jó döntés volt, és ha nem lenne fura egy ilyen sztorival kapcsolatban ezt a kifejezést használni, azt mondanám, élvezték. Egy kezemen meg tudom számolni, hányszor volt eddig alkalmam előadni ezt a történetet, de kezd egész szépen összeállni. Ha már a magyarokról mindenkinek a vámpírok jutnak az eszébe, csináljunk belőle legalább valami hasznosat.