Nna szóval.
A negyedik osztály hetek óta nyüstöl, hogy meséljek még Törpeszarvast; nagy Kancsil-rajongók lettek, amikor a téli szünet előtti utolsó órán elmeséltem nekik a világvége-mesét. Azóta ugráltak a fejemen, amióta visszajöttek a szünetről, hogy Kancsilt akarnak hallani. Végre tegnap este egy szakdolgozat-fejezet és egy félig kész nyelvészet beadandó között összekapartam minden Törpeszarvas-mesét, amit csak fel tudtam hajtani, és ma délután nagy boldogan masíroztam be a könyvtárba, hogy most aztán lesz itt Indonézia.
Erre az egész osztály harsány "Hunger Games! HUNGER GAMES!" visítással robbant be az ajtón, nevezett könyv (magyar fülűek kedvéért Éhezők Viadala) különböző köteteit cipelve, és kerek perec megtagadták, hogy bármi mást halljanak tőlem, mint a "Hunger Games mesét", ami az ő szótárukban Thészeusz mítoszát jelenti. Úgy tűnik, az ötödikeseknél történt múlt heti mesélés leszivárgott a kicsikhez is. A könyvtáros felhomályosított, hogy külön engedéllyel olvashatják a könyvet, mert még nem múltak el 13, de úgy tűnik, ez senkit sem akadályozott meg az információk szabad áramlásában.
Így aztán Törpeszarvas helyett Thészeusz lett, és a negyedik osztály feszült figyelemmel hallgatta végig az egészet. Valójában remek kis mesélés volt, sok ujjongással, izgulással, kérdésekkel, kommentekkel, találgatással, és levegő után kapkodással...
... de hát akkor is!!!!
Az óra utolsó öt percébe belesuvasztottam egy Törpeszarvast, de azt már az öt-hat főnyi kemény mag hallgatta végig. A szexi szarvas csillaga hanyatlóban van! Ez háború!!!
A szája szélét nyalogató Törpeszarvas lesz az utolsó dolog, amit Katniss életében lát...
Törpeszarvas rulez! :)))))
VálaszTörlés