Mely költői cim arra utal, hogy bár tegnap volt július negyedike, ma tartották a függetlenségnapi tüzijátékot (és nem, nem jelentek meg gigantikus űrhajók az égen. Mondjuk kétlem, hogy ha megtennék is, pazarolnának egy űrsiklónál többet Jboróra...)
Ennek örömére halálra dolgoztunk magunkat ma a Központban; mire hazatámolyogtam, este hét óra volt, és Janna felhivott, hogy van-e kedven velük grillezni és a házukból nézni a tűzijátékot. Volt. Ugyanaz a csapat, akikkel két hete már mulatoztunk egyet; közösen megalkottuk a nyársakat meg feldaraboltunk minden feldarabolnivalót, azután zenét hallgattunk a kertben, kutyákkal játszottunk és swinget táncoltunk órákon át, mig végül kész lett a kaja. Fénybogarak és gyertyák társaságában megvacsoráztunk, aztán kifeküdtünk a ház elé a fűbe és kisgyerekes módon kiélveztük a tüzijárék minden pillanatát.
Most pedig hullafáradt vagyok és fáj a fejem is, úgyhogy mentem csicsikálni.
2008. július 6., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Mielőtt a titokzatos idegen civilizációk megpróbálnák a jeles napon leigázni a bolygót mindíg küldenek előjeleket, hogy a totál átlagos (mellesleg nagy háborús vagy egyéb tapasztalattal rendelkező) szuperhősök/kislányok megmenthessék a bolygót. Jelek: értsd gabonakörök, titokzatos rádiójelek, eltűnő műholdak stb...
VálaszTörlésÉs persze mindig New York és Washington felett vannak a böszme nagy űrhajók :D
H.