New York City Reload

Na, hány embernek szúrt szemet, hogy felszívódtam a hétvégére? :D

Kata szervezett egy kiruccanást New York-ba, amit persze nem lehetett kihagyni. Péntek este buszra pattantunk, és lecsurogtunk a Citybe; Kim (Kata barátnője) már várt ránk otthonos kis lakásában Harlemben, pizzarendeléssel és esti filmmel, és a rekkenő hőség ellenére a lelkesedésünk mit sem csökkent.
(A lakásban légkondi és két ventilátor mellett is meg lehetett pistulni a melegtől. A várost és főképp a metrót már ne is emlegessük. New York City szörnyű hely nyáron.)
Fura egy város ez (amellett hogy koszos, büdös, és patkányok rohangálnak a metróban). Minden utca, minden sarok olyan mintha valami filmbe cseppent volna az ember (mert annyi ilyet láttunk már a képernyőn), és ettől folyton valószerűtlennek tűnik az egész; azt várod, mikor kocog be a Godzilla vagy egy Transformer vagy mikor kezdenek el autósüldözni a rendőrök, vagy mit tudom én. A másik kellemetlen dolog az, hogy folyamatosan úgy érzi az ember, itt aztán bármikor bárkivel bármi történhet anélkül, hogy bárki észrvenné. Cseppnek lenni a tömegben nem valami megnyugtató érzés, én legalábbis nem élveztem annyira.
Este kiültünk Kim tűzlépcsőjére (öntöttvas tűzlépcsők, láttatok már ilyet. Filmekben.) a hatodik emeleten, és néztük a várost. Telihold volt, az egy dolog, de a tetejébe akkora a fényszennyezés, hogy nem tűnt igazán éjszakának, inkább valami hátborzongató örök szürkületnek (amitől aztán a szőr is felállt a hátamon - totál dark fantasy hangulat, WoD és társai, azt várja az ember hol csücsül a vámpir meg a Batman a háztető sarkán, hehe...)
Na, ennyit a városról. Szombat reggel kisebb kitérők után elmetróztunk a Central Park-hoz, és felgyalogoltunk a Természettudományi Múzeumig, ahol a nap hátralévő részét szándékoztuk eltöntelni (aki látta az Éjszaka a Múzeumban cimű filmet, az most ujjonghat. A film egyébként a múzeum egyik programjának promója volt - ha eleget fizetnek a szülők, a gyerekek benn alhatnak a múzeumban, hálózsák, zseblámpa meg minden. Kölcsön kell kérnem egy gyereket valahonnan, én ezt ki akarom prónálni :D)
A múzeum... NAGY. Úgy értem, nagyon nagy. És egészen lenyűgöző. Kevésbé elegáns, mint a Met volt, viszont ha gyerek lennék, itt akarnám leélni az életem. Óriási dinoszaurusz-csontvázak rogyásig, mindenféle kitömött állatok, egy csomó interaktiv dolog (soká éljen aki az érintőképernyőt feltalálta...), külön meteorgyűjtemény, mindenféle űrkutatási cuccok... negyedén sem értünk végig, természetesen... az egyik fénypont az ásvány- és drágakőgyűjtemény volt, ahonnan Katát nem lehetett kivonszolni (és én is odaragadtam az üveghez rendesen), a másik meg a dinó-emelet (arra gondoltam mennyire ujjongott volna a tízéves Csenike ha elhozzák ide... ismerős dolgok voltak :)
Valamivel több, mint öt órát voltunk benn - a szokásos túra, lábfájás, hátfájás, éhezés (bár előrelátó módon kajával azért felszerelkeztünk...). Hazamentünk némi pihire meg felfrissülésre, aztán ismét a nyakunkba vettük a várost, és elmetróztunk Brooklynba esti ivászatra (Kata, Kim, én, Tina és Tina pasija). Egy burrito bar-ba ültünk be; a koktélok állitólag isteniek voltak, és ami engem illet, a gyümölcsturmix több volt mint király (megállt benne a szívószál...XD). Megcsodálhattuk Manhattant éjszaka a Brooklyn-híd túloldaláról...
Vasárnapra strandolás volt betervezve; ismét metró (blah), egészen az orosz negyedig (Brighton Beach, és igen, tényleg minden oroszul van...); ott aztán várt ránk a part, homok és kosz ameddig a szem ellát, hehe. Nagy lubickolást csaptunk (tenger tenger jeeee); volt némi napozás is a dologban, bár én tizenegy és három között főképp árnyékba vonultam (a hőmérsékletet érzékelteti, hogy a homokra gyakorlatilag nem lehetett rálépni mert égési sérüléseket okozott...). A tengerről nem sokat lehet elmondani - nagy hullámok, jó kis szél, döglött medúza, döglött rája, sok sok ember; a fő különbség a Balaton-parttal kapcsolatban az, hogy itt nem lát az ember senkit topless, még a gyerekek is rendesen fel vannak öltöztetve... go figure.
Úszástól hullafáradtan visszavonszoltuk magunkat a lakásba, felcuccoltunk, és hazajöttünk.
Két hét van hátra a hazautazásig. Last minute dolgokkal vagyok elfoglalva.
New York, New York...