Pimasz a házban

(Resident Trickster. Affene a fordításba XD)

Igen, ismét Jonesborough-ban, kicsi kunyhómban és a pezsgő ISC életben. Ezen a héten megint új mesemondónk van: Andy Offutt Irwin, avagy A.O. Irwin, avagy Andy, avagy a fura fejű fickó a liliommal a szájában...
Andy ízig-vérig trickster (bocsi, még mindig nem találtam pontos forditást, javaslatokra vevő vagyok - egyelőre a pimasz, a csirkefogó és a hivatásos istencsapása között ingadozom. A szagirodalom legtöbbször kópénak forditja, ami szerintem nem fedi le a helyzet komolyságát...)
Egyébként láttam már fellépni a fesztiválon (hűha, bocsánat, A Fesztiválon), és meg is emlékeztem róla, kétszer is, bizony; ha esetleg nem emlékeznétek, itt lehet csalni: egyszer, kétszer. Nna.
Andy megjelenik, és fel-alá rohangrál az épületben; Andynek be nem áll a szája, Andy láb alatt van a kasszánál, Andy a frászt hozza a betévedő vendégekre, Andy csatlakozik odakinn egy iskolás csoporthoz, Andynek fogalma sincs, hol kéne lennie, mindig pontosan ott van, ahol lenni akar; Andy megzsarolja a közönséget hogy nevessen hangosan, Andy cigánykereket hány, Andy eltéved, Andy megkerül, Andy falra mászatja a konfert aki belesül a mondókájába, Andy megmondja a tutit ("Ideát Amerikában bezárják az iskolákat, ha leesik pár hópehely. És ez kérem nem azért van, mert fő a biztonság, hanem mert lusták vagyunk."). Andy előadja a kánai menyegzőt megzenésitve (és imádjuk érte. "A legemberibb történet a Bibliában. Jézus elveszit egy vitát a mamájával szemben."). Ja, és itt van Marguerite néni is, teljes valójában, aki 85 éves és nemrég kapta meg az orvosi diplomáját (a 'teljes valójában'-t úgy kell érteni, hogy Andy random módon váltogatja a személyiségeit...)
Hát, az előző kettőtől gyökeresen eltérő élmény, az biztos.
Még mindig nem tudom, nevezzem-e a fickót mesemondónak (ha bárhol máshol lennénk és nem az ISC-ben, gondolkodás nélkül azt mondanám, hogy stand-up comedy), de megvallom őszintén, nem is érdekel (úgy tűnik, a többieket sem, mert minden nap teltház van - csak tudom, egész délelőtt én vagyok a jegyirodában). Amellett, hogy a legidiótább dolgokat csinálja a szinpadon, és mindig épp azt teszi, amihez kedve szottyan, valamint hogy az elmúlt két napban a kánai menyegző volt az egyetlen történetnek nevezhető történet, amit hallottunk tőle... valahol van benne valami mélyebb, mint a puszta idiotizmus. A fickó okos. Sőt, olyan okos, hogy úgy döntött, inkább komolytalan marad. Sokat dolgozott reneszánsz fesztiválokon (soká éljen a középkor :D), és a vérében van az a fajta bölcs bolondság, ami a régi szép időkben az udvari bolondok sajátja volt (nini, egy kolléga, szólt a tarkabarka hölgy). Visszaemlékszem arra, amit Galamb mondott: "Amiben nincs nevetés, az nem lehet igazán szent." Amellett, hogy könnyesre röhögjük magunkat minden előadásán, valahol valamit mindig tanulunk belőle.
Például, hogy lehetséges emberi tüdővel másfél percen keresztül folyamatosan fütyülni.
Most komolyan. Ebben valahol biztos van egy metafora...