26 órát ültem a buszon New Orleans és Jonesborough között (Atlanta, Knoxville, Johnson City). Mindkét átszálláskor 3 órás várakozási időm volt, több mint elég, hogy ne kelljen aggódnom a csatlakozás miatt; alapjában véve az út elég zökkenőmentesen telt.
Megállapitom, hogy szeretek a szürke kutyussal utazni (ez itt a reklám helye). Az amcsik már az emlitésétől is kiütést kapnak, és ahogy néhányok fogalmazott, buszon csak "egy bizonyos" társadalmi réteg utazik (értsd: akinek nincs pénze repülőre, vagyis a kisebbségek). Tény, hogy a buszon mindig van valami happening, és jó sok érdekes emberrel lehet találkozni (most épp spanyolul tolmácsoltam egy lányak, és egy skót vándor gyógyfüvésszel cseréltem meséket). Mellesleg meg szeretek ülni, zenét hallgatni, és kibámulni az ablakon, ahogy több ezer mérföldnyi táj suhan el mellettünk; ilyenkor érzem, hogy valóban úton vagyok. (Láttam szoptató őzikét!!! És keresztülhaladtunk a cserokí erdőkön is. Valamint Athénen és Smyrnán. Mondom, hosszú út volt...XD)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése