Pam pam pam pam

(401. bejegyzés. Ünnepeljetek :D)

Tegnap este (pontosabban ma hajnalban, hehe) eldöntöttem, hogy kihagyom a szokásos kedd reggeli A.V. Davis találkozót a kialvatlanságra való tekintettel. Valami isteni szikra azonban kivetett az ágyból hajnali fél tizkor, igy aztán mégis felöltöztem és levonultam az Akasztófadonbra, lelkiekben készülve a legrosszabbra.
Meglepetés!
Az épület árnyékában nem más várt minket, mint egy teljes steel pan együttes (emlékeztek még a trinidadi steel pan mókára? itt lehet csalni). Vezető tanárnénink ("nem a legfényesebb égő a karácsonyfány", ahogy Heidi mondaná...) persze kirakta őket a gyönyörű júliusi napsütésbe (fél tizenegy és dél között, hehe), amitől nem csak az agyuk főtt ki, hanem a dobok is elhangolódtak egy idő után (szerencsére steel pan-t hangolni roppant egyszerű, csak egy megfelelően nagy kalapács kell hozzá).
Az első fél órában mindenféle klassz zenéket játszottak nekünk, amitől én vidáman táncolni is kezdtem a fák árnyékában, meg tapsolni, meg a bokacsengőkkel verni az ütemet (Mixashawn utólag felhivta rá a figyelmem, hogy láthatóan nem Amerikában nevelkedtem, mert amcsi diák ilyet sosem csinál, ami tény, mert rajtam kivül csak a bámészkodó latino gyerekek táncoltak, ők viszont nagyon. Most komolyan. Karneváli zene, az isten áldja meg az amcsikat...)
A következő egy órában aztán rávethettük magunkat a dobokra. Én személy szerint a chello szekciót kaptam (közepesen mély dobok, három darab, és folyton ide-oda kell ugrálni közöttük, ami roppant szórakoztató). A dologban az a pláne, hogy a zenekar tagjai soha életükben nem tudtak kottát olvasni: steel pan-en játszani úgy tanul az ember, hogy szépen megtanitják neki, mikor hová üssön. És lőn. Kétszer balra, jobbra fenn, bal kéz bal jobb kéz jobbra fenn, balkéz bal jobbkéz jobbra oldalt, jobbra jobbra, balra lenn. Pillanatok alatt megtanultunk egy rövidebb szösszenetet, azután húsz percen keresztül ismételgettük nagy vidáman, ide-oda táncolva a dobok között, és fülig ért a szánk (nekem legalábbis). Kedvenc világzene-tanárbácsim is jelen volt, és kivette a részét a mókából, amatőrként akárcsak mi.
Mégiscsak megérte felkelni ma reggel :)