Vasárnap reggel templomba mentünk - jó, mondjuk inkább úgy, hogy istentiszteletre. A kis gyülekezet mindig valakinek a lakásán gyűlik össze, és Angela tartja a szertartást; zsoltárokat énekeltünk zongorakisérettel, közösen imádkoztunk, Angela elmesélte József történetét a Bibliából és tartott némi elkélkedést a jelentéséről - kedves kis társaság volt, és családias vasárnap reggeli istentisztelet. Semmi kifogásom az ilyesmi ellen, valszeg az apostolok idejében se volt nagyon különböző...
Délután aztán egy egészen másfajta Déli mókának néztünk elébe: Angela barátnői jöttek ebédre és mahjong-partira. Kedves, vidáman fecsegő déli hölgyek népes csapata, akik mindenféle finom ételt hoztak - gumbót, salátát, fűszeres csirkét, ilyesmiket. Az asztalnál aztán ment a csevely mindenféléről - családról, kertészertől, időjárásról, meg arról, milyen tipusú lőfegyver a legalkalmasabb a betörők elriasztására (és miközben a pisztolytípusokat és azok preferenciáit tárgyalták, még a kisujjukat is eltartották a teáscsészétől) ("Ugyan, kedvesem, azzal nem ütsz elég nagy lyukat a komoly vérveszteséghez...") (ááá, nem, csak halkan kuncogtam...)
Négyesével ültünk le mahjongozni - kínai játék. Ami azt jelenti, ááááállati bonyolult... valahol a póker, a römi és a dominó között helyezkedik el, felerészt taktika, felerészt szerencse. Az ötödik körre már egész jól belejöttem...
A hölgyemények késő délután távoztak; akkor már nem volt más hátra, mint összecsomagolni, és elkapni a buszt. Angela kivitt az állomásra és elbúcsúztatott; csomagolt nekem szendvicseket és innivalót, hogy kihúzzam Jonesborough-ig valahogy...
Tudjátok, New Orleans volt a nagy utazás legtávolabbi pontja. Innentől már csak hazafelé megyek...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése