Hát, belevágtunk az utolsó hétbe (hüpp hüpp) - ma reggel megérkezett negyedik (és az én amerikai kalandom szempontjából egyben utolsó) bentlakó mesemondónk, Gay Ducey.
Gay Ducey gömbölyded, aprócska asszonyság, csillogó pontszemekkel és egérszerű arcocskával; New Orleansban nőtt fel, izig-vérig mosolygós, eleven déli nőszemély. Mindig nagyon választékosan beszél, de pereg a nyelve, és amilyen tisztességes nagymamának tűnik első látásra, olyan bolondos tud lenni a szinpadon. Többször szereplet már a Fesztiválon - és annak ellenére, hogy se honlapja, se CDje, se egyebe nincs, profi egy nőszemély...
A mai előadáson személyes sztorikat mesélt, viccesek voltak és könnyedek; nem estem hasra tőle, de megszerettem, az biztos. Este, akárcsak a többi bentlakó szokott, lejött ő is az Áfonyabogba a szokásos kedd esti mesélésre; és ott aztán kibújt belőle a mókamester...
Az első kérdése az volt, ki tudja, mi is az a trickster (igen, feltettem mind a két kezemet...). Azután elmondta, hogy amikor egy ázsiai könyvtárban dolgozott, egy indonéz bácsi mesélt neki egy történetet... (és itt már vigyorogtam mint a tejbetök. Naná hogy tudtam, mi következik. Törpeszarvas.) És előállt egy olyan mesével, hogy könnyeztünk a nevetéstől. Sok Törpeszarvas-sztorit olvastam/hallottam már, de ez új volt nekem is, ami csak hozzátett az élvezethez. Gay pedig határozottan Törpeszarvas-karakter a csillogó kis gombszemekkel és a vékonyka hangocskával és a turcsi orrocskával - és még rá is játszott...
Kiváncsi vagyok, legközelebb mivel áll elő...
(Az Áfonyabogos mesélés egyébként ezen a héten is remek volt, legalábbis ami a felhozatalt illeti. Hallottam egy vadiúj Jack-mesét és egy egészen érdekes Hamupipőke-változatot, valamint mindenféle egyéb, főleg személyes sztorikat. Közben Joe bácsi isteni karamelltortáját falatoztam és forró teát ittam, csak hogy megadjam az alaphangulatot...)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése