Továbbra is tartom az álláspontomat, hogy ebben a városban négy napot lehet egy huzamban ép ésszel kihúzni; nagy szerencse, hogy épp jön a nyugis itthonülős ünnepi hétvége. Ma már egészen őrült volt a belváros; a boltok környékén enyhe pánikhangulat uralkodott, és ha van valami, amit városi tömegnél jobban utálok, akkor az az ünnep előtti utolsó pillanatban bevásárló hisztis városi tömeg. De azért ma is a nyakamba vettem a várost, hogy ne maradjak ki az élményből.
Először is visszatértem a Strand-be bogarászni még egy kicsit, és most sem távoztam üres kézzel. A zsákmány: két remek új Mark Twain könyv (mivel az egyik kedvenc íróm, szorgosan gyűjtöm a műveit, csak otthon nehéz őket beszerezni). Az egyik a Tom Sawyer folytatása (tegye fel a kezét, aki tudta, hogy van ilyen - Tom Sawyer léghajón járja be a világot, majd detektívet játszik), a másik pedig egy Tales of Wonder nevű kötet, amiben kedvenc íróm a sci-fi műfajára vetemedik (ami, mivel a kötet a 19. század második felében íródott, egyben steampunk is). Ha Mark Twain és a sci-fi találkozik, abból rossz dolog nem lehet... Ezen kívül beszereztem még egy kevéssé ismert középkori görög eposzt, ami egy bizánci-arab félvér hősről szól, aki bal kezével sárkányokat irt, miközben jobb kezével védi a családja egyik felét a másik felétől. Életemben nem hallottam róla, de nagyon érdekesnek tűnik. A negyedik szerzemény Harald király sagája, szintén az Eposzok szekcióból - az egyik kedvenc viking történetem.
A Strand-ből ily módon feltöltekezve hosszabb gyalogútra indultam: felsétáltam a hetedik sugárúton a 14. utcától a 40. utcáig (pontosabban a Union Square-től a Times Square-ig). Jó hosszas gyaloglás volt, út közben egy rövidebb ebédszünettel megszakítva. A McDonaldsba sikerült beülnöm, nem utolsó sorban az ingyen Wifi miatt, hogy tudjak az otthoniakkal beszélni. Amikor befejeztem a csicsergést, a mellettem ülő bácsi felnézett, és megkérdezte, hogy én meg ki fia-borja vagyok ezzel az istentelen idegen nyelvvel. Mondtam, hogy magyar, mire a bácsi arca mélységes sajnálkozással telt meg: "Ó, szegény. Hallom, problémák vannak odahaza. Meg nacionalisták. Benne volt a New York Times-ban."Országimázsra még van mit gyúrnunk.
Túlélési tipp New York-hoz: ne kérdezd meg egy sportboltban, hogy van-e Baltimore Ravens mezük. Úgy fognak rád nézni, mint a texasi láncfűrészes gyilkosra.
(Aki néz amerikai focit, az érti)
A hetedik sugárutat Fashion Avenue néven is emlegetik, nem véletlenül; ha nagyon sikkes dolgokat akarsz venni nagyon, nagyon, nagyon drágán, ide kell utazni (és itt található a Fashion Institute of Technology nevű menő iskola is). Mivel nem külföldi cserediákok pénzére szabták a dolgot, végül a Marshalls nevű helyen kötöttem ki, ami arról híres, hogy tavalyi márkás cuccokat lehet venni olcsón. Vásároltam magamnak egy türkizkék télikabátot; a ma reggeli hideg eszembe juttatta, hogy nem szeretnék megfagyni a télen.Könyvekkel és kabáttal leterhelve andalogtam tovább a Times Square felé. A tömeg egyre sűrűbb és egyre türelmetlenebb lett; két utcával a tér alatt már egészen elviselhetetlen volt, mész vagy meghalsz jellegű. Félreálltam és kifújtam magam a Midtown Comics barátságos épületében, majd elsodródtam a sugárúttól; sajnos pont a nagy színházak és múzeumok között sikerült elindulnom, ami a tömeg sűrűségén nem sokat segített. Benéztem a Madam Tussaud meg a szomszédos freak-show múzeum ajtaján, de mindegyik túl drága volt, meg későre is járt már; inkább metróra ültem, ahol már csak lerogyni volt erőm, és visszatértem a WTC-hez, hogy bevárjam Katát.
A sarkon egy Amish Market nevű helyen sikerült letáboroznom, aminek finom amish sütijei és remek amish Wifije volt. Mindkettőből részesültem; most pedig itthon ülök, és kezdem megint érezni a lábaimat. Most legalább a jövő hétig távol maradok a belvárostól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése