A szokásos úton mentünk be a belvárosba, ahol ezúttal leszálltunk a metróról a 14. utcánál és elindultunk hosszában: pizzát, ékszereket, és ruhákat kerestünk, nem feltétlenül ebben a sorrendben. Elsétáltunk az NYU előtt, a hetedik sugárúttól a másodikig, és kezdtünk már nagyon éhesek lenni, míg végül megleltük az Artichoke nevű legendás pizzériát amit valaki nagyon ajánlott. Nem tudjuk, ki volt az a valaki, de valahol biztos jót kuncogott rajtunk: a pizzéria kínálata hat pizzából állt, és az a hat is csak élére állítva fért el a boltban, ahonnan ki is fordultunk azzal a lendülettel, és átvonultunk a szomszéd KFC-be, hogy élet-halál harcot folytassunk az éhező tömegekkel. Csirkével és root beer-rel telve, erőnket visszanyerve sétáltunk tovább, míg bele nem ütköztünk a Union Square-en a karácsonyi vásárba.
Mint olyan sok minden más New York Cityben: az alapötlet ugyanaz, csak az arányok mások. Egy jó órára eltűntünk a pici bódék végtelen labirintusában, és mindenféle kincseket leltünk. Voltak üvegbe fagyasztott orchideák és állatos szőrmesapkák; pólók és festmények, ékszerek aranyból, ezüstből és műanyagból; szappanok (a magyar várásokhoz képest elég kevés!), könyvek, kesztyűk és sálak; karácsonyfadíszek, fotók, perecek, és sör. Még egy magyar bódét is találtunk, ahol egy hölgy színes pólókat és rugdalózókat árult; magyarul köszönt ránk, de amúgy nem nagyon akaródzott neki kommunikálni, úgyhogy hamar tovább is álltunk. A többiről beszéljenek a fotók:
Nagyon jól szórakoztunk. Volt sok látnivaló, színek-szagok; mégis, osztatlan kedvencünk (az orchideákat megelőzve) az Állástalan Filozófusok Céhe nevű kis bódé volt, ahol olyan remek dolgokat árultak, mint filozófus-plüssök és ujjbábok, bögrék és cukorkák, Freudian slippers (bocsi ezt nem lehet lefordítani), és útlevelek különböző képzeletbeli országokba (és a Pokolba). Itt aztán nem álltam meg tovább vásárlás nélkül; fél év jungiánus pszichológia után nem élhettem Jung és Freud ujjbábok nélkül (mit szólna Freud ehhez...) (majd elajándékozzuk őket a professzornak). Útleveleket is várásoltam, többek között Camelotba, sose lehet tudni, mikor lesz rá szükség. Az egész dolog nagyon szórakoztató volt; akit érdekel, itt megtekintheti a honlapot: www.philosophersguild.com
Kalandjaink természetesen itt nem értek véget; de mivel a bejegyzés ilyen hosszúra sikerült a fotók miatt (ugye milyen ügyes vagyok? nem felejtettem el fotózni... de az ujjaim lefagytak... tessék értékelni!) a következő bejegyzésben folytatom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése