Tánc a hóban

Amilyen pocsék nyálas nyúlós esős idővel indult a mai nap, olyan jól végződött.

Először is: utolsó Mesemondás története óra; nagyfőnök pizzát rendelt nekünk, és az evés végeztével fel is oszlattuk a gyűlést, hogy mindenki mehessen a dolgára, ami a többiek esetében dolgozatírást, az én esetemben pedig a szezon utolsó kontratáncát jelentette.

Amikor kiléptünk az épületből, az a kedves meglepetés fogadott, hogy odakinn tenyérnyi pelyhekben szakad a hó. Ettől persze hangosan kacagós jókedvem lett, és kinyújtott nyelvvel gyalogoltam át a campuson, mint a kiskutya.

A kontratánc szervetői természetesen nagyon kitettek magukért. A báltermet karácsonyi égőkkel díszítették fel, és kordont húztak belőlük a zenekar köré is; a campus-szerte tomboló vizsgadrukk ellenére meglepően sok diák eljött. A természetes szelekció nem hagyott minket cserben: a kezdők és mulyák otthon maradtak tanulni a hó meg a vizsgák miatt, viszont mindenki felbukkant, aki tud és szeret táncolni, úgyhogy a kontra ezúttal a Walking Dead tömegjelenetei helyett valódi mulatságra hasonlított.

Végigtáncoltam az estét, és egyik partnerem jobb volt, mint a másik. Három kört is mentem a nagy öreggel, aki általában táncmester szokott lenni, de most átadta a tisztséget Noah-nak, aki remekül szerepelt; a nagy öregről azt kell tudni, hogy úgy néz ki, mint a Mikulás, és senki nem táncol nála jobban. A keringő után le kellett ülnöm, mert nem tudtam, merre van a fenn és a lenn. Sikerült az egyik szünetelő hegedűs mellé letottyannom, aki úgy nézett ki, mint a Mikulás apukája, és sztorikkal szórakoztatott, amikor akkor estek meg vele, amikor 1972-ben Budapesten járt. A kedvence az volt, hogy a bécsi vonatra várva gitározott a pályaudvaron, amikor két rendőr felrángatta a bőröndjéről és elhurcolta egy közeli kocsmába, ahol sorban álltak a sörök a pulton, és mindenki azt kiabálta, hogy "cowboy, cowboy". Ő meg nem tudott ugyan cowboy dalokat, de a kedvükért játszott country zenét, és ahová tudta, beszúrta a cowboy szót a magyar közönség örömére...

Nem tudom, honnan bújtak elő, de felbukkant a keménymag mellett néhány egyetemista srác is, akik tudtak táncolni. Először le akartam lépni az első félidő után, mert éreztem a nemalvás következményeit... de mire észbe kaptam, le voltam foglalva három-négy táncra előre, és egyszer csak kifogytunk a kontratáncokból, utolsó keringő, és este fél tíz volt. Tudom, hogy ismétlem önmagam, de. Le a diszkóval és a vonaglással. A kontratánc szexi.
Széles vigyorral az arcomon gyalogoltam haza.