A delfinek születése (Adventi Mesetár)

Advent alkalmából a Villa Bagatelle minden nap egy-egy mesével kedveskedik a vendégeinek. A mesékkel a Világszép Alapítvány munkájára szeretnénk felhívni a figyelmet. Az adventi naptár bemutatkozó bejegyzését itt találjátok, a meséket magukat pedig a Villa Bagatelle Brótpékségben és a MOM Parkban a Bagatelliniben ingyen vehetitek át! 

Miről szól?

Xosé, a Hóvihar seregei elől egy család a tengerbe menekül. Kemánta, az egyik asszony férje, nem tud úszni, és ezért a parton próbál maradni, hiába rángatják magukkal a többiek; jobban fél a víztől, mint a hóvihartól. Végül a rokonok csak magukkal hurcolják az óceánba, ahol az egész család együtt dolgozik rajta, hogy a felszínen tudjon maradni.

Mi fán terem?

Hóról, télről, családról szóló, nem-európai történeteket keresgélve bukkantam rá erre a történetre egy különleges kötet segítségével. A Latin American Story Finder című könyv 470 dél-amerikai népmese és legenda rövid összefoglalóját tartalmazza kulcsszavakkal, forrásokkal, és sok egyéb információval együtt, hogy segítse a mesemondóknak a megtalálásukat.
"A delfinek születése" egy szelknam (Selk'nam) indián legenda. Ez a nép Argentína déli csücskében, a Tűzföldön él, a legutóbbi népszámlálás adatai szerint kevesebb, mint háromezren vannak (utolsó "tiszta vérű" tagjuk az 1970-es években hunyt el), és a nyelvüket a tudomány mára kihaltnak tekinti. Ez jórészt annak köszönhető, hogy a múlt század fordulóján aktív népirtás áldozatai voltak. Ezt a legendát pont abban az időszakban gyűjtötték fel tőlük. Nem tudni, ma még él-e a szájhagyományban.
Kalandos úton jutottam el a történet forrásáig. A Latin American Story Finder egy másik angol nyelvű forráshoz irányított, a Folk Literature of the Selknam Indians című könyvhöz. A sorozat, amiben megjelent, a UCLA "Folk Literature of South American Indians" (Dél-Amerikai Indiánok Szóbeli Irodalma) címmel jelenik meg, és (szerencsére) rengeteg kötete van (itt blogoltam az egyikről).

Sikerült a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárában levadásznom belőle egy példányt, melyet lapozgatva nem csak a teljes sztorit találtam meg, de az is kiderült, hogy ez a könyv tulajdonképpen egy korábbi gyűjtés fordítása, ami 1931-ben német nyelven látott napvilágot. Az Akadémián kutakodva megtaláltam egy francia nyelvű kötetet is, amely ugyanezeket a történeteket tartalmazta, bőséges háttérinformációval (megjelölte például a delfin-fajokat is). A két könyv segítségével kiderült, hogy az eredeti gyűjtés Martin Gusinde osztrák pap és néprajzkutató munkája volt a 20. század elején, és a delfinekről szóló legendát sok más történettel együtt egy Tenenésk nevű sámántól (ld. a képen) hallotta.

Hab a tortán

A történetben szereplő Xosé a délről érkező tomboló hóviharok megtestesítője, de Mireille Guyot szerint egy ellenséges harcos törzsre is utalhat. A nevet nagyjából "hosé"-ként kell ejteni.
Kemánta, a férj, a tengerben úszva delfinné változik. Guyot szerint a "kemánta" szó a szelknam nyelvben a gyakorlatiasan elnevezett hosszúszárnyú gömbölyűfejű-delfinre (Globicephala melas) vonatkozik, a "ksámenk," ahogyan a feleség családjára hivatkoznak, pedig a palackorrú delfinre (Tursiops truncatus).

Aki meséli, járjon utána!

Angolul:
Folk Literature of the Selknam Indians (University of California, 1975.)

Franciául:
Mireille Guyot: Les Mythes chez les Selk'nam et les Yamana de la Terre de Feu (Institut d'ethnologie, 1968.)

Németül:
Martin Gusinde: Die Feuerland Indianer - Die Selk'nam (Anthropos, 1931.)