Miről szól?
Egy pék mindig pontosan annyi süteményt mér ki Szent Miklós ünnepén, amennyit fizetnek neki - se többet, se kevesebbet. Egy nap egy szegény asszony állít be hozzá, aki egy tucat mézeskalácsot kér, ám amikor megtudja, hogy tizenkettő egy tucat és nem tizenhárom, csalódottan távozik. A pék szerencséje attól a naptól kezdve rosszra fordul, míg Szent Miklós segítségét nem kéri, és el nem gondolkodik rajta, lehet-e néha egy kicsivel többet adni, mint amennyit kifizettek...
Mi fán terem?
Ezt a történetet a Twitteren ajánlotta nekem valaki, amikor a #FolkloreThursday hashtag résztvevőitől megkérdeztem, mi a kedvenc adventi, karácsonyi meséjük. A kifejezést ("a pék tucatja") ismertem ugyan, de a sztorit nem, így utánaolvastam. Az első verzió, ami szembejött, Aaron Shepard mesemondó feldolgozása volt, aki a Szent Miklósról szóló álmot is belefűzte a történetbe egy másik mesemondó ihletésére. Aaron honlapjában azt szeretem különösen, hogy minden mesének megadja a forrásait és a változatait is.
Tovább nyomozva az is kiderült, hogy a mese, amiből Aaron dolgozott, 1896-ban jelent meg egy Myths & Legends of Our Own Land című amerikai könyvben. Ez a könyv pedig egy még korábbi, 1836-os kötetre hivatkozik (The Book of Saint Nicholas), James Kirke Paulding tollából, bár alaposan átdolgozza a mesét. Ezen a ponton az is kiderült, hogy Paulding nem mesegyűjtő volt, hanem író, aki népies elemekből építkeve saját történeteket alkotott. Annak ellenére tehát, hogy a Pék Tucatját sokan holland-amerikai népi legendaként tartják számon, valójában olyan történetről van szó, ami az irodalomból került be a karácsonyi hagyományba.
Hab a tortán
Az én verzióm, ami az adventi mesetárba is bekerült, egy kissé különbözik a fentiektől. Amikor rájöttem, hogy egy régi novelláról, és nem népmeséről van szó, eljátszottam a szöveggel. Aki elolvassa a forrásokat, az észre fogja venni, hogy az asszony, aki tizenhárom süteményt követel, minden ok nélkül és elég agresszívan teszi azt, és bosszúból megátkozza a péket, amiért nem adott neki ingyen süteményt. Ezt már akkor is furcsának, oda nem illőnek éreztem, amikor még nem tudtam, hogy irodalmi meséről van szó (népmesékben az öncélú követelőzésért nem szokott jutalom járni). Ezért az én mesélésemben az asszony kér, és nem követel, és a pék az, aki nem hajlandó megszánni a rászorulót Szent Miklós ünnepén - csak annyit ad, amennyit kifizetnek neki.
Mivel az eredeti szöveg a 19. század elejéről származik, hivatalosan köztulajdonban van, már nem vonatkozik rá szerzői jog. Ráadásul annyi változatban megtalálható, könyvekben és az interneten egyaránt, hogy lassacskán már népmesének fog minősülni - ami elég nagy teret enged ahhoz, hogy minden mesemondó magának döntse el, hogyan szeretné mesélni a történetet.
Aki meséli, járjon utána!
Angolul:
James Kirke Paulding: The Book of Saint Nicholas (New York, 1836.)
Charles M. Skinner: Myths and Legends of Our Own Land (Philadelphia, 1896.)
Aaron Shepard: The Baker's Dozen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése