Következzen a szokásos évi összefoglaló! A Goodreads és a Moly.hu tanúsága szerint
idén valamivel több, mint 120 könyvet olvastam ki. Ebből a szempontból 2017 jó év volt - már csak azért is, mert sok klassz olvasmány került a listára.
Népmesék nyomában a világ körül
Az idén is töretlenül folytatódott a "
Népmesék nyomában a világ körül" blogsorozat. 38 könyvet olvastam el hozzá, és mindegyikről írtam blogbejegyzést. Ezzel pont végigértem Amerikán, és az év végére megérkeztem Európába, ahol előre láthatóan 2018-at töltöm majd. Nagyon sok klassz gyűjteménnyel ismerkedtem meg; ha választanom kéne, talán
Venezuela és az
USA lennének a kedvenceim.
Minden napra népmese
És mivel mesékből sohasem elég, bevállaltam még egy "Olvassunk minden nap népmesét" kihívást is a Moly.hu jóvoltából, az olvasatlan polcaim csökkentésére. Erről a 21 könyvről holnap részletesebben beszámolok majd egy külön bejegyzésben.
Új kedvencek
Nnedi Okorafor
Binti-sorozata az év nagy élményei közé tartozik. Afrikai kultúrákra alapuló sci-fiként nem csak a világa és a története lenyűgöző, de a vizualitása is szokatlanul csodálatos; az ember szinte filmként látja maga előtt olvasás közben. Hasonlóan színes világot nyit meg Saladin Ahmed
Throne of the Crescent Moon című könyve, egy Ezeregyéjszakára hajazó fantasy sorozat első kötete, tele nagyon szerethető szereplőkkel. Már alig vároma folytatását.
A karácsonyi időszakban becsúszott még Philip Reeve
Mortal Engines című zseniális steampunk sorozatának első kötete (a közelgő film trailerének köszönhetően), ami szerelem volt első látásra, így a 2018-as évet nagy eséllyel a sorozat további részeivel fogom majd kezdeni.
A visszatérő kedvencek közül kiemelkedik Sherwood Smith és Rachel Manija Brown Change-sorozatának új, harmadik kötete,
Rebel címmel, ami hozta az előző két rész sokszínűségét és bájos szereplőgárdáját, a világot pedig nagyon élvezetes módokon bővítette tovább. Még mindig a kedvenc példám arra, hogyan lehet a kulturális sokféleséget normálisként kezelni egy posztapokaliptikus világban.
Csalódások
Néhány kevéssé kellemes olvasmány is becsúszott azért az idén (önhibámon kívül). Ilyen volt például V. E. Schwab
A Darker Shade of Magic kötete, ami Londont és varázslókat ígért, és végül nagyon pongyolán, félvállról oldotta meg a saját koncepcióját (London például nem London volt, csak egy város, amit Londonnak hívtak... amire külön zabos lettem.) Szintén fájó szívvel olvastam Marissa Meyer
Renegades-ét; az írónő Lunar Chronicles sorozata nagyon nagy kedvencem, de sajnos a tinédzser szuperhősökbe nem tudott annyi különlegeset és egyedit belevinni, mint a tündérmesékbe. Hasonlóan nem fogott meg Neil Gaiman
The Ocean at the End of the Lane c. könyve sem, akármennyire akartam is szeretni. Gaimannek Gaiman volt, csak épp nem kötött le. Mindkét utóbbi furcsán kivételes eset, mert mindkét szerzőnek jelent meg idén olyan új könyve is, amiket nagyon szerettem (
Wires and Nerve, illetőleg az
Északi Mitológia).
Magyarok
És hogy a magyar szerzőkkel se maradjak adós: Az év elmékezetes könyvei voltak Konok Pétertől a
Történetek a kerítés tövéből, Paulon Viktóriától a
Kisrigók, illetve Gaura Ágnestől a
Túlontúl (utóbbi már csak azért is, mert a szerző adott hozzá egy csipetnyit a Feminista Magyar Népmesékből). Vegyes kritikákat kapott Pál Dániel Levente
Az Úr nyolcadik kerülete című kötete, de én például találtam benne nagyon remek sztorikat, pillanatokat, amikért maximálisan megérte elolvasni. Szintén magyar szerzőtől érkezett az egyik legjobb képregényes élmény is...
Képregények
Az év végén, szintén egy molyos kihívásnak köszönhetően, hirtelen felindulásból elolvastam az
Asterix-sorozat összes, eddig magyarul megjelent kötetét (szám szerint huszonötöt). Kicsit nosztalgiáztam, sokat nevettem, és nagyon jól szórakoztam rajtuk. Szintén jó volt a
Moonshot című indián képregény-antológia idén megjelent második kötete, ami hosszabb történeteket, és sok új szerzőt és rajzolót vonultatott fel. A decemberi Hungarocomixon beszereztem Marabu két
Dodó-kötetét is (a fárasztó poénok kedvéért), valamit karácsonyra végre megkaptam a várva-várt
Nyugat + Zombik könyvet, amit ki is faltam Szenteste még a karácsonyfa alatt. Utóbbi nem volt tökéletes, ellenben borzasztóan szerethető és szórakzotató, és garantált, hogy senki nem érti meg rajtunk kívül. Nagyon sárga, és a miénk.
Mindenkinek kívánok remek könyvekkel teli, kalandos 2018-as évet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése