2019. augusztus 21., szerda

A csudacsirke (Ribizli a kulisszák mögött 16.)

A júniusi Könyvhétre jelent meg a Móra Könyvkiadó gondozásában a Ribizli a világ végén: Régi magyar népmesék mai gyerekeknek című kötetem, amely harminckilenc mesét tartalmaz a korábbi blogsorozatból. Mivel a könyv mesegyűjtemény (9 éves kortól ajánlott), és nem néprajzi forrás, a sorozat folytatásaként szerdánként a könyvben található mesék hátteréről itt írok a blogon. A mesék részletes forrásait a könyvben megtaláljátok.  

A lidérc az egyik kedvenc magyar hiedelemlényem, ez a mese pedig az egyik kedvenc mesém, amikor apró gyerekeket kell szórakoztatnom.

Miről szól?

Egy szegény asszony lidérccsirkét talál az út szélén. A csirke folyton azt kérdezgeti, "mit, mit mit?", és mindent hoz, amit csak az asszony parancsol neki - élelmet, aranyat, gyémántot. Csak egy baj van vele: ha parancsot kap, vagy addig hordja a holmit, amíg megtelik vele a ház, vagy pedig a gazdáját nyaggatja az örökös "mit, mit, mit"-tel. Végül a szegény asszony tanácsot kér a szomszédos bölcs anyókától, és sikerül olyan lehetetlen feladatot adnia a lidércnek, aminek segítségével végleg megszabadul tőle.

Hogyan készült?

A mese alapja Ipolyi Arnold csallóközi gyűjtéséből származik, de adtam hozzá elemeket (pl. a segítőkész anyókát) más lidérchiedelmekből is, hogy kikerekítsem egy kicsit. A hiedelemmondákkal gyakran az a probléma előadói szempontból, hogy alig egy-két mondatnyi hosszúak, és élőszóban nem túl izgalmasak, ha nem színezi ki őket a mesemondó. Szerencsére ez a lidércmese eredetileg is elég klassz volt, és a sok-sok előadás folyamán szinte magától alakult kerek egésszé.

Mitől különleges?

Amellett, hogy nagyon szórakoztató mese, azért is került be ebbe a válogatásba, mert női főszereplője van, aki a saját furfangja és egy másik asszony tanácsa segítségével szabadul meg a lidérctől. Érdekes karakter, aki többször is hibát vét, tehetetlenségében kétségbe esik, de mégsem adja fel a próbálkozást, és a történet végén elnyeri méltó jutalmát, kényelemben élhet. Az olyan szereplők, akik természetfeletti praktikákhoz folyamodnak, hogy előbbre jussanak, gyakran elrettentő példaként jelennek meg a hiedelemmondákban - annak ellenére, hogy sok esetben a körülményeik miatt nem látnak más megoldást. Jelen esetben az asszony találja a lidércet, nem direkt kelteti (úgy is lehet), de ha már ráakadt, megtanulja okosan kezelni, és amikor veszélyessé válik, megszabadul tőle. Tudja, mikor kell a kockáztatást abbahagyni.

Érdekesség

Kicsi gyerekek hajlamosak megtanulni a szórakoztató "mit mit mit"-ezést, és a lidérchez hasonlóan nyaggatni vele a felnőtteket. Ez mindig mókás mellékhatása a mesemondásnak...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése