Megint csak olyan meséről van szó, amiről blogoltam már korábban is, de jó volt újból elmerülni benne, miközben Ribizlin dolgoztam.
Miről szól?
Egy Jancsi nevű szegény fiú egy ördöngös molnárhoz áll be szolgálatra, ahonnan egy szürke táltos segítségével menekül el. A paripa először a Hajnal Kertjébe repíti a fiút, ahol arany hajra és aranyalmákra tesz szert, majd onnan a spanyol király udvarába mennek, ahol Jancsi rongyos álruhában beáll kertésznek. A kertészbojtár és a titkát kileső királykisasszony között szerelem szövődik, és a legkisebb királylány az udvar és az apja legnagyobb megbotránkozására Jancsit választja férjéül. A király szó szerint kidobja a lányát a palotából, ám a fiatal pár mégis boldogan házasodik össze. Amikor az országra ellenség támad, Jancsi aranyos vitézi ruhában megmenti az apósa életét - a felesége pedig rájön a titkára, és felfedi a kilétét az apja előtt. Az öreg király töredelmesen bocsánatot kér a fiataloktól, és örököseivé teszi őket.
Hogyan készült?
Ezzel a mesével Merényi László Eredeti népmesék című 1861-es gyűjteményében találkoztam először, és ott is szerettem bele. Azóta sok egyéb változatát is megleltem a magyar hagyományban; legtöbbször Nemtudomka néven fut össze vele az ember, amikor a bojtár bolondnak tetteti magát, és egyre csak azt hajtogatja, "nem tudom." Minden verziónak megvannak a maga mókás és szimbolikus fordulatai, de Merényiénél szebb színezéssel nem nagyon találkoztam. A mese elejét az ördöngös molnárral viszont egy másik változatból, Kuntár Lajos gyűjtéséből emeltem át, mert nagyon tetszett az egész "adós az ördögnek" motívum.
A királykisasszonyt megint csak én neveztem el Violának a Merényi-kötet egy másik meséje és Violanta (Jolánta) magyar-spanyol királyné után, Jancsit viszont eredetileg is Jancsinak hívták.
Mitől különleges?
A mese legszembetűnőbb "feminista" mozzanata az, hogy itt a királylányok választanak férjet maguknak, mégpedig meglehetősen nagy szabadsággal. Mindhárman aranyalmát dobnak szívük választottjának (Viola baseball-játékost megszégyenítő lendülettel), a legkisebb ráadásul azután, hogy már előre "kinézte" magának a kertészfiút, sőt, titokban találkozgatott is vele, miután kölcsönösen megtetszettek egymásnak. A lányok ki is állnak a választásuk mellett - annak ellenére, hogy az öreg király elég rosszul reagál a nem kívánt vőre. A mesének fontos eleme, hogy az, ahogyan a királyi apa bánik a legkisebb lányával (a hajánál fogva dobja ki a palotából, nem engedi be a kapun, stb.) egyértelműen rossz és elítélendő viselkedésként jelenik meg, amiért később töredelmesen és szégyenkezve bocsánatot is kér.
A fentieken kívül azonban az sem elhanyagolandó, hogy Jancsi nagyon szerethető férfi hős. Hátrányos helyzetből indul, és a mese folyamán, mielőtt tündöklő vitézzé válna, látjuk gyengének, kétségbeesettnek, elesettnek is - de emellett legfontosabb tulajdonsága a gondoskodása, amivel a rábízott lovak felé fordul. Összetett, érdekes karakter, akivel lehet azonosulni. A királykisasszonnyal ketten együtt pedig különösen jó párt alkotnak - egyenrangú felek, akik kölcsönösen szeretik egymást, gyengéden bánnak a másikkal, gondoskodnak egymásról. Külön szép pillanat, amikor Viola a sérülten hazatérő férjét látva nem hagyja annyiban a dolgot, hanem igenis ellátja a sebét, és kinyomozza, mi történt vele.
(A mélyebb mesei elemzéseket nem fogom itt elismételni, a régebbi bejegyzésben elolvashatjátok őket.)
Érdekesség
Amikor Tenerifén voltam mesélni a Los Silos fesztiválon, ez volt az egyik mese, amit magammal vittem. A helyiek nagyon értékelték, nem csak azért, mert spanyol királykisasszony szerepel benne, hanem azért is, mert ők magukat tartják a Heszperidák aranyalmát termő szigeteinek, és így a messze nyugati Hajnal Kertjében is megtalálták a saját képmásukat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése