The Sacred Door and Other Stories
Cameroon folktales of the Beba
Makuchi
Ohio University Press, 2007.
A kötet harminchat meséjét egy Amerikába emigrált kameruni hölgy gyűjtötte 1979 és 1989 között. Makuchi beba származású, és élő mesemondó hagyományban nőtt fel, melynek része volt a rendszeres esti mesélés (a kisebb gyerekeknek azt mondták, ha valaki napközben mer mesélni, annak a hangját elviszik a szellemek). Mesterdiplomáját is szájhagyományból írta, melynek során sok mesét felgyűjtött és lefordított - de ezt a könyvet csak akkor alkotta meg, amikor Amerikába költözött, és elkezdte külföldi gyerekekkel is megosztani a beba meséket. A mesékhez sok hasznos magyarázó lábjegyzet tartozik, és alaposan meg vannak tűzdelve közmondásokkal. Az Utószóból megismerkedhetünk Kamerun és a beba nép részletes történelmével és a beba mesemondó hagyománnyal, és kapunk egy csokor találós kérdést is, amikkel a mesemondó alkalmakat szokták felvezetni.
Fénypontok
Nagyon tetszett az a mese, amelyben egy kíváncsi és bátor kislány megmentette saját magát egy emberevő oroszlántól. Ismét találkoztam olyan nőalakokkal is, akik elutasítottak minden udvarlót, és tudtukon kívül szellemekhez mentek feleségül; bár ez hivatalosan a Kapcsolatok címszó alá tartozna, itt akartam említeni őket, mert mindegyik sztori nagyon különleges és eredeti volt. Az egyikben egy csapat hal álcázta magát kérőnek (még autót is kértek kölcsön), egy másikban pedig egy segítőkész varangy a gyomrában hozta ki a lányt a szellemvilágból, nádszállal a szájában, hogy kapjon levegőt. A mesemondó megmagyarázta a mesék rejtett jelentését is: a beba hagyományban a házasság két családot egyesít, így vadidegenhez feleségül menni szörnyű nagy felelőtlenség.
Nagyon mókás volt a kötet leginkább felnőtteknek szóló meséje, amely a pénisz, a hüvely, és a herék barátságáról szólt - pontosabban az első kettőéről, mert utóbbi megbántotta a hüvelyt, és hiába próbálja azóta kiengesztelni...
Kapcsolatok
Ismét előkerült egy mese arról, miért éjszaka repülnek a denevérek (jelen esetben azért, mert a denevér és a nap egykori barátsága megszakadt, amikor a nap nem adott extra fényt a devenér anyjának temetésére). Szintén ismerős volt a mese a teknősről, aki elment a madarak égi lakomájára, kölcsönvett tollak segítségével, majd trükkösen megette az összes kaját, amiért is a madarak visszavették a tollaikat, a teknősnek pedig le kellett ugrania - azóta töredezett a páncélja. A klasszikus "egy köteg gally erősebb együtt, mint külön-külön" vándormotívumát több kontinensről hallottam már.
Az aesopusi rókát és a gólyát idézte a majom és a méh barátsága, akik kölcsönösen átverték egymást egy-egy étkezés erejéig, így egyikük mindig éhkoppon maradt - ám ebben a mesében végül belátták a hibáikat, és kibékültek. Szintén Aesopustól volt ismerős a fuvolák meséje; egy fiú elvesztette a fuvoláját, és amikor a szellemek egy aranyfuvolát akartak adni helyette, nem fogadta el, ezért gazdagon meg is jutalmazták. Az ilyen "szorgos és lusta fiú" mesékből egyébként több is volt a könyvben, és természetesen akadtak szorgos és lusta lányok is. Utóbbiból a legmókásabb az a sztori volt, ahol a két nővér természetfeletti házigazdája egy dobkészítő mester volt, aki mindent a fenekével csinált (beszélt, főzött, terített, stb.). Okosabb-a-Királynál meséje a király és az okos lány próbáira emlékeztetett (csak itt fiúval), A boldogtalan mostohafiú pedig egy az egyben Hamupipőke volt, cipővel és mindennel, csak épp fiú volt a főszereplő (volt amúgy lányos Hamupipőke is, Tánc az égben címmel, ahol a lánynak krokodilbőre és szárnyai voltak).
Kamerunnak tényleg jó a focicsapata |
Az ügyeletes trickster Torokee, a teknős. Szokás szerint ő volt a felelős az elefánt és a víziló közötti kötélhúzásért, és ő futott versenyt (a családja segítségével) a nyúl ellen.
Hova tovább?
A Közép-Afrikai Köztársaságba!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése