Trickster trickster hátán (Népmesék nyomában a világ körül 129. - Togo)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Tales told in Togoland
A. W. Cardinall
Oxford University Press, 1970.

A kötet témák szerint csoportosított meséket és legendákat tartalmaz a mai Togo területéről, melyeket a szerző gyűjtött vadászoktól és földművesektől a 20. század elején. Cardinall megjegyzi a bevezetőben, hogy ő maga nem végzett antropológus, csak azért gyűjtötte fel a történeteket, amiket hallott, mert félt, hogy egy "valódi" gyűjtő nem fog időben arra járni. A bevezető egyébként nagyon részletes, szó esik benne az ország földrajzáról, a benne élő törzsekről és kultúrákról. A kötet többi részében a mesék cím nélkül, egymás hegyén-hátán következnek, nagyjából téma szerint csoportosítva, és rövidebb magyarázatokkal, kultúráról és történelemről való elmélkedésekkel összekötve. Sok bekezdés szól hiedelmekről és szokásokról is, az utolsó fejezet pedig majdnem egy az egyben szájhagyományozott történelem a gyarmatosítás előtti időkből. A szöveg olvasmányos és élvezetes, bár helyenként nyilván mára már idejétmúlt, de ez utóbbi nem vesz le a mesék élvezeti értékéből. Rengeteg jó sztori bújt meg ebben a könyvben.

Fénypontok

Rögtön a bevezetőben megemlített a szerző egy történetet, amit egy dagombe vadásztól hallott. A helyi hiedelem szerint bizonyos állatokat csak bizonyos puskagolyókkal lehet megölni, amiket direkt arra a fajra kell készíttetni a kováccsal. A történet szerint egy férfi egyszer bivaly-golyókat rendelt a kovácstól, ám amikor értük jött, egy vadász titokban követte, és látta ahogy visszaváltozik bivallyá - ám amikor rálőtt, a bivalygolyó már nem fogta az állatot, mert a saját védelmére használta fel a megvásárolt golyók varázserejét.
Mivel rengeteg trickster-mese akad a kötetben, nem csoda, hogy találkoztam új kedvencekkel is. Érdekes volt például az a sztori, amelyben egy törzsfőnök és egy furfangos fiú versenyzett, ki tudja alaposabban átverni a másikat - és amikor a főnök veszített, szégyenében pókká változva bujdosott el. Belőle lett Ananszi (jé, trickster-eredettörténet!). Az is tetszett, ami megmagyarázta, miért bujkál szégyenében Ananszi, amióta megpróbálta átverni Kaméleont, de az okos hüllő visszaadta a kölcsönt (a mesében szerepelt egy remek, csillogó élő legyekkel borított zümmögő köpeny is). Egy másik eredetmesében Nyame büntette Ananszi gőgjét azzal, hogy leégette a házát, és a póknak csak a párnáját sikerült kimentenie - azóta vannak a pókhálókban a kis fehér, fonalból szőtt "párnák." Egy harmadik hasonló történetben egy szorgalmas és jószívű vadász egy chichiriga, erdei manó segítségével jutott éhínség idején élelemhez, de amikor a mohó Ananszi utánozni akarta a trükköt, de nem bánt jól a manóval, ő bizony éhkoppon maradt.
Jópofa volt az a mese, amely a darazsak eredetét magyarázta. Egy lány boszorkánynak nevezte az anyját, mire az kergetni kezdte; mindenféle állatok segíteni próbáltak a menekülő lánynak, de mindegyik megrémült az anyától. Végül a darázs elnyelte a vénasszonyt, és átkötötte a derekát, hogy ne tudjon kicsúszni; és mivel fejjel előre nyelte le, a vénasszony nyelvéből lett a darázs fullánkja.

Kapcsolatok

Alaposan benne járunk Nyugat-Afrikában, ezért itt nem csak más afrikai országokból, de a Karib-tengerről és Amerikából is rengeteg ismerős történet köszönt vissza. A teremtéstörténetek között ismerős volt az ég felemelkedéséről szóló, melyben az alacsonyan álló eget (és égistent) az emberek addig idegesítették a viselkedésükkel, míg az magasra emelkedett. Más afrikai országokban szintén találkoztam már a három feleség történetével, akik mind megmentették a férjüket valamilyen módon, majd összevesztek, ki tette érte a legtöbbet (a végén a férj diplomatikusan úgy ítélt, hogy mindhárman pontosan egyformán fontosak). Egy másik hasonló dilemma-mesében négy férfi megmentett egy kígyó által felfalt gyereket, de azon már nem tudtak megegyezni, kié legyen jutalmul a kígyó bőre. Hasonló dilemma-meséből egyébként egy egész fejezetnyi szerepelt a könyvben.

Mali után előkerült megint egy olyan mese, melyben egy vadászt emberré változott zsákmány-állatai próbáltak meg tőbe csalni, de szerencsére nem fedte fel állat-feleségének minden alakváltó trükkjét, így el tudott menekülni előlük. Hasonlóan szerencsésen lógott meg az a férfi, aki kisegített egy haldokló krokodilt, és amikor az állat cserébe fel akarta falni, az apró deres bóbitásantilop segített visszacsalni a támadót az eredeti csapdába (ez a kis állat egyébként Törpeszarvas rokona, tiszteletbeli trickster). Más afrikai mesegyűjteményből is ismerős volt a mese, amelyben egy embert egy hiéna akart felfalni, a hiénát egy leopárd, a leopárdot egy oroszlán, és végül egy patkány mindre úgy ráijesztett, hogy elmenekültek. Megint felbukkant az a ghánai mese is, amelyben egy oroszlán egy vadász fiától sorra kérdezgette, melyik állatbőr honnan került az otthonába.
Brazíliából volt ismerős az a sztori, amelyben egy vadász egy megsebesített antilopot űzve a "tündérek" (kulparga) falujába keveredett, ahol megtudta, hogy valójában minden állat alakváltó kulparga, és végig kellett néznie, ahogy az antilop-fiú meghalt. Ezek az apró természetfeletti lények egyébként ugyanúgy gyűlölték a vasat, mint az ír tündérek. Szintén ők játszották a főszerepet a szokásos "tündérek ajándéka" mesetípusban, ahol a mulatságukon részt vevő, a hét napjait velük éneklő vadászt értékes kaurikagylók százaival ajándékozták meg.

Kép innen

A két ügyeletes helyi trickster Ananszi, a Pók, és Soamba, a Nyúl (mindketten innen kerültek át az Újvilágba). A szokásos kátránybábu mesék mellett felbukkant több Ghánából is ismerős ashanti mese, mint például Ananszi és a bölcsesség, vagy amelyikben Ananszi haszontalan dolgokat egyre hasznosabbra cserélt, míg végül egy cső kukorica helyett száz rabszolgával tért vissza az ég istenéhez. Ismerős volt továbbá a "hozz nekem valamit" sztori, melyben az ég istene próbára tette a trickstert, ki tudja-e találni a gondolatait (Ananszi úgy teljesítette a feladatot, hogy madárnak álcázta magát, és kihallgatta az istenséget), és az a mese is, melyben Ananszi megölte a főnök egy birkáját, és megpróbálta a bűnt egy másik pókra kenni (de a kapzsisága elárulta).
Európai tündérmesékből köszönt vissza az aranyhajú ikrek története - itt az égisten, Nyame öt felesége versenyzett azon, ki tud többet tenni a férjéért. A legkisebb feleség egy ezüst és egy arany gyermeknek adott életet, akiket a gonosz első feleség békákra cserélt - ám Ananszi rájött a csalásra, és a végén minden jóra fordult. Szintén európai (és magyar) népmesékből volt ismerős a két egyforma jóbarát meséje, akik kölcsönösen megmentették egymást.
Biblia történet is lehetett volna az ashanti mítosz, melyben Tano, Nyame égisten fiatalabb fia, csellel rávette az apját, hogy neki adja a bátyjának szánt áldott földeket.

Hova tovább?
Beninbe!