Hajnaltól napestig (Népmesék nyomában a világ körül 130. - Benin)

Ismét szombat, ismét Népmesék nyomában a világ körül! Aki kíváncsi a kezdetekre, itt találja a bemutatkozó bejegyzést; a postokat követhetitek a NNyaVK Facebook oldalán is. A korábbi bejegyzések itt olvashatók.

Dawn to Dusk
Folk Tales from Benin
Iro Eweka
Routledge, 1998.

A mesék gyűjtője, Iro Eweka az edo nép királyi családjának sarja, pszichológus, költő, és író, az utolsó olyan generációhoz tartozott, aki még élőben hallhatta az uralkodói udvarban a régi történeteket. Az USA-ban végezte a doktori tanulmányait, és ott született meg benne az ötlet, hogy leírja a meséket, amiket gyerekkorában hallott. Mitikus időrendi sorrendbe szerkesztette őket a világ teremtésétől az edo birodalom 19. századi bukásáig. Minden fejezet idézettel kezdődött; általában edo közmondásokkal vagy bölcsességekkel. A könyv végén külön hosszú fejezet szól az edo közmondásokról, és egy másik Benin nevének eredetéről. A történeteket a szerző csodás, színes nyelvezettel írta le, öröm volt őket olvasni.

Fénypontok

A kötet teremtéstörténettel kezdődik, amelyben külön szerettem, hogy az ostorsuhintással megteremtett állatok és növények mind magukat nevezték el, maguk mutatkoztak be a Teremtőnek (ahogy külön-külön a férfiak, asszonyok, és gyerekek is). Az is érdekes volt, amit a legendákból a születésről megtudtunk: a hiedelem szerint mindenki a születése előtt eldönti, mi történjen vele, majd a láthatatlan ikertestvérével együtt leszáll a földre, leéli az életét, és amikor visszatér a Teremtőhöz, a láthatatlan iker a tapasztalatokkal gazdagodva és javulva megszületik, és így tovább, oda-vissza, tizennégy körön keresztül. A mesélő azt is megjegyezte, hogy ezért kell a szülőknek nagyon hálásnak lenniük, és tisztelettel bánni a gyerekeikkel, mert a gyerek választotta őket, és nem fordítva.

A teremtés története tovább folytatódott a Nagy Vita fejezetével, melyben ellentét támadt növények, állatok, és emberek között, így a nagy istenséget, Ósánóbuát hívták el, hogy tegyen igazságot. A vita igazából csak a Teknős monológjából állt, aki elsorolta, hogy állnak a dolgok a három birodalom lakói között. Az istenség végül úgy döntött, minden lénynek saját nyelvet ad, hogy többé ne értsék egymást.
A könyvben szerepelt egy történelmi legenda is Ogun hercegről, aki később nagy hatalmú király lett, és nevet adott az edo birodalomnak (egy rabszolga után, aki megmentette az életét). Különösen tetszett a történet eleje, melyben a herceg száműzetésben élt a dzsungelben hét éven keresztül, megbarátkozott a fákkal és az állatokkal, megtanult gyógyítani, és sorra megmentett egy oroszlánt, egy antilopot, és egy fát, akik cserébe segítették az útján. Amikor azt jósolták neki, hogy egy tigrist kell megölnie, hogy király lehessen, úgy döntött, inkább a dzsungelben marad, mint hogy állatot öljön. Persze a végén így is király lett belőle, az egyik leghatalmasabb, mert ez volt a sorsa (de a tigrist nem ölte meg).
A népmesék közül nagyon tetszett az, amelyik megmagyarázta, miért foltos a leopárd; szerepelt benne az Állatok Anyja, aki véletlenül eltörte a leopárd egyik edényét, mire a gőgös nagymacska ellene fordult. "Anyát" a kos védte meg a bölcs Teknős segítségével; a tőle szerzett sérüléseiből lettek a leopárd foltjai. Teknős egyébként is fontos szereplő és gyakori trickster volt a történetekben a király tanácsosaként. Jót kuncogtam azon a sztorin, amelyben figyelmeztette a királyt, hogy mindig úgy szőjön terveket, hogy "ha más nem jön közbe." Amikor a király tagadta, hogy az ő terveinél bármi közbejöhet, Teknős pörkölt mogyorót szórt egy fa tetejéről a királyi munkások közé, akik erre azonnal abbahagyták a király által eltervezett munkát...

Kapcsolatok

Megint csak előkerült az ég felemelkedéséről szóló mítosz, mely szerint az emberek az idők kezdetén az alacsonyan álló égből törtek le darabokat, és azt ették. Amikor azonban egy anya túl sok eget szakított a gyerekének, és a maradékot titokban kidobta, az ég annyira megsértődött, hogy panaszra ment a Teremtőhöz, aki megengedte neki, hogy kartávolságon kívülre emelkedjen. Szerencsére a bölcs Teknős megtanította az embereket növényeket termeszteni.
Az egér és az oroszlán fabulájához hasonlított a pók és a szarvas esete, melyben a szarvas átvitte a pókot a folyón, amiért is cserébe a pók megmentette az életét a vadászoktól, akik csapdába akarták csalni (azzal a klasszikus trükkel, hogy beszőtte a szarvas nyomait, mintha hetekkel azelőtt járt volna arra).

Hova tovább?
Nigériába!