Helyiek a Nagyok ellen

(Köszönet az RTL Klub-nak a szörnyű forditói merényletért. Gyengébbek kedvéért: Patriots vs Giants)

Hát igen, elérkezett a nagy nap: az USA-ban töltött egy év legalapvetőbb, legmeghatározóbb, izig-vérig amerikai élettapasztalata.
Superbowl.
(Igen, az amerikaifoci-bajnokság döntője)
Nem, még mindig nem vagyok nagy rajongója ennek a sportágnak; de hát ha egyszer már Rómában, akkor próbáljon ki az ember mindent amit a rómaiak csinálnak, jelen esetben a közös meccsnézést. (Hm, ez a When is Rome is mennyivel coolabbul hangzik angolul; na sebaj)
Szóval tegnap körbekérdeztem az összes elérhető himnemű ismerőst, hogy hol várható ilyen irányú gyülekezés; készségesen megadták a cimet meg a telefonszámot, bár kissé csodálkoztak rajta hogy mi a szösznek akar egy európai csaj Superbowlt nézni. De nem ellenezték.
Úgy képzeljétek el, hogy ilyenkor megáll az élet. Teljesen. Az olyan egyszerű mezei halandók, mint pl. szegény spanyoltanárnő, akik ilyenkorra szerveznek programot, menthetetlenül hoppon maradnak... (pedig csak nagy lelkitusa árán sikerült rávennem magam, hogy a meccset válasszam a háromórás kubai dráma helyet... most komolyan :P )
Hatalmas adag rágcsa kiséretében állitottunk be Jeffhez (akit eddig nem ismertem) és a meccsre készülő népes és lelkes kis csapathoz (akiket viszont nagyon is; csinos keresztmetszetet képeztek az animésekből, mesélősökből, szerepjátékosokból és az egyetemm többi geek/nerd/freak populációjából). Nagyon barátságos volt a hangulat. Korán érkeztünk; a nappaliban még nagyban zajlott a bemelegitő kártyajáték (ami a nagyon kreativ Nuclear War névre hallgat, és a taktikai-kockadobálós játékok egy igen elfajult ágazatát képviseli, sok beteg poénnal). Elsőként a kutyának lettem bemutatva: neve ugyan még nincs, mert egészen új, de egyszerűen zabálnivaló, négy hónapos husky hercegnő... na ezzel meg is volt az esti programom.
A játék hamar véget ért, és átrendeztük a terepet meccsnézésre (tipikus agglegénylakás, ne akarjátok tudni milyen állapotban; a tereprendezés abból állt, hogy előtúrtuk a foteleket a kosz alól) (Ja igen, emlitettem hogy én voltam az egyetlen lány nyolc fiú között?)
Mielőtt megkezdődött volna a meccs, a csapat gyorsan felvázolta nekem az alapokat; a tiszta érthetőséget némileg zavarta, hogy folyton egymásnak estek magyarázás közben, mert a banda egyik fele Giants-fan volt, a másik fele meg Patriots-fan (gyengébbek kedvéért: New York Giants és New England Patriots). Érdekes estének néztünk elébe...
Maga a meccs: Körülbelül a harmadik negyedre már egészen belejöttem; sikerült a megfelelő helyen kiabálni hogy húúúú meg haaaa meg Go Giants! és még láttam is, hogy miért kiabálunk XD Sajna magáról a meccsről itt nem tudnék pontos leirást adni, de érdekes volt nagyon, és azt hiszem kezdem kapisgálni a lényeget :) Hatalmas taktikázás zajlik meg mindenféle stratégia... és az utolsó két perc elég izgalmasan telt (még akkor is, ha utólag az egész banda megegyezett benne hogy elég gyenge játék volt).
Közben persze zajlottak egéyb dolgok is, például a kutya korlátlan dögönyözése és tutujgatása, valamint a vacsora, ami valamiféle irtózatosan fűszeres csirkemellből állt; az első harapás után sikitva kifutottam a szobából hogy csap alá tartsam a fejem... (házigazdánk ártatlan képpel: "Senki nem szólt neki?...") Valamint mindenféle beszélgetés és poénkodás és röhögcsélés. Szóval közösségi meccsnézés, na. És nem, nem ittunk, csak kólát meg narancslevet, hehe (foci sör nélkül! Erre varrjatok gombot) (mit vártatok, mondtam hogy ez volt a geek csapat XD )
Persze valszeg minden koleszban ugyanez zajlott: a későn érkezők mondták, hogy az első touchdown idején az egész környék összes utcája felzengett és visszhangzott az ordibálástól...
A tapasztaltak testületileg állitották, hogy a Superbowlt kizárólag a reklámok miatt érdemes nézni; mivel ez a legmagasabb nézettségű tévés esemény ideát, minden hirdető az összes pénzét a mostani reklámokra költi. Hát voltak is gyöngyszemek; többször könnyesre röhögtük magunkat, néha meg csak néztünk hogy "he?"... utólag megszavaztuk, hogy a Bud Light reklámjai voltak a legjobbak. (És még egy, amiről nem tudjuk, mit reklámozott, de egy cuki éneklő szentjánosbogár volt benne, akit hosszas vidám dalolás után egyszercsak lemészárolt egy ronda nagy pók...:D )
Egy szó mint száz, kiokosodtam az amerikai foci mibenléte felől, megtapasztaltam a közösségi Superbowl nézés élményét, és nagyon meg vagyok vele elégedve. Király volt.
(Ja igen, és mellesleg a Giants nyert;)
Na megyek aludni.
(Ja igen és aki tud valami jó kutyanevet egy lány huskynak, olyat ami a kék szinnel vagy a hóval kapcsolatos és az amcsik is ki tudják ejteni, az legyen szives ossza meg velem is az ötletet :D )