Kalandozás a térképen

(Pocsék cim, nézzétek el, van egy kis vér a koffeinemben)

Dominikai kisöcsémnek ma semmi házi feladata nem volt; együtt üldögéltünk a tanteremben a sok szoralmasan dolgozó mentor és mentoree körében, és az országainkról beszélgettünk (nagy örömmel újságolta, hogy most tanulták Magyarországot a második világháborúval kapcsolatban - jelzem, nyolcadik osztályos). Innen aztán egyenes út vezetett a történelem és kultúra témaköréhez; öcsi elkocogott és kisvártatva egy hatalmas kódexszel tért vissza, amiról kiderült, hogy a történelemkönyvük, bőséges térképanyaggal ellátva a függelékben.
Másfél órán keresztül kalandoztunk Európa és a Karib-tenger felett; öcsi elképesztően keveset tud Európáról, majdnem annyira, mint amennyit én tudok a karibi szigetvilágról... lenyűgözően érdekes eszmecsere volt. Egy pillanatra sem fogyott ki a kérdésekből, mindent tudni akart; az alábbiakban megosztok veletek néhány dolgot, ami teritékre került...
1. Hol milyen hideg van, és mikor esik a hó (vagy mikor nem) - mindenáron tudni akarta, melyik a világ leghidegebb országa (Dominikán van egy hegy aminek a tetején néha havazik)
2. Melyik országból melyik országba kell vízum (itten ez töriórai anyag, engem meg jól sarokba szorított vele) és miért
3. Melyik országban milyen nyelvet beszélnek és miért (teljesen lenyűgözte, hogy Európában minden országnak saját nyelve van - sehogy sem tudott megbarátkozni a gondolattal) (cserébe megosztotta velem, miben különbözik a dominikai spanyol a többitől)
4. Hogyan épült Velence és miért, milyen mélyek a lagúnák és hogyan hajtják a hajókat
5. Hol vannak a világon működő vulkánok (és milyen jó hogy Connecticutban nincs)
6. Hol van még olyan sziget amelyiken két ország van egymás mellett (mint Dominikán) (na, ki tud még egyet?)
7. Hol milyen sportokat játszanak (és szép türelmesen megtanitott a baseball szabályaira)
8. Hogy keltek át az emberek a Bering-szoroson (és miért) (tényleg, miért? :D )
9. Hogy szerezte Amerika a különböző államokat (ez nekem totál új volt, őt meg totál lenyűgözte, hogy a teljes Trinity akkoriban 2 dollárba kerülhetett...)
Ezek után áttértünk a mesékre (ő kérte, hogy mondjak neki egy magyar mesét). A sárkányokkal sikerült is lenyűgözni, azután rá kellett döbbennem egy halálosan izgalmas kulturási tényre: öcskös kultúrájában nem létezik a mese és az igaz történet közötti határ az emberekben, vagyis minden mesét készpénznek vesznek különösebb fenntartások nélkül (szóval amikor sárkányról volt szó, rögtön kérdezte is, hány sárkányt láttam már, és hogy néznek ki - és nem a kisgyerekek elvont érdeklődésével, hanem teljesen természetes módon, mintha a hörcsögömről kérdezett volna, különösebb áhitat nélkül, hát ha sárkány akkor sárkány). Ezután rajta volt a sor, hogy megosszon velem néhány dominikai történetet...
(Igen, itt már teljes fokozaton pörgött bennem a mesemondó, nem is lehettem volna ennél kiváncsibb) (majdnem annyira mint amennyire ő lelkesedett, hogy mesélhet valakinek az otthonáról) (na igen, ezt a kölyköt is jól kifogtam) (az előző mentora egy csirlider volt, aki azért hagyta abba a mentorálást, mert kevesellte a fizetést, no comment)
Kisértetek, zombik, hazajáró lelkek, bosszúálló szellemek, ellopott keresztek a temetőben (úgy tűnik ez nem csak Ménfőn szokás...), fekete köpenyes óriás alakok az éjjeli utcákon (öcsinek még mindig újdonság egy kicsit az állandó közvilágitás), félig ló, félig ember lények a dzsungelben, boszorkányok, ártó varázslatok (öcsi nagymamáját átkozták félig halálra, amit nem hivtak egy varázslót, aki visszadobta az átkot az elkövetőre), médiumok (öcsi anyja előre látja a haláleseteket a faluban), és még néhány érdekes dolog volt a palettán...
(Na, most lehet szörnyülködni meg ijedezni - lehetni lehet, csak nem érdemes. Mint már emlitettem, az egész dolog a kultúrákról szól, és a különböző felfogásokról velük kapcsolatban... öcsi egyébként főállásban teljesen normális amerikai tinédzser, és hivatásos baseball-játékos szeretne lenni)
(Igen, a Dominkai Köztársaság egy szigeten van Haitivel...)
A délutánt némi forró csoki kiséretében a Trinity tett sétával fejeztük be (Kata és Destine társaságában), miközben öcsi magyarul tanult, én meg... izé... dominikaiul :D
Éljen a kulturális sokféleség. És a forró csoki.