Csajbuli New Yorkban 2 - Maratoni múzeum

(Alternativ cim: "Hol lakik a múmia?" De ezt meghagyom Kata blogjának ;)

Hát, kéremszépen, a Met nagy. Úgy értem, nagyon nagy. És eléggé népszerű is, főleg tavaszi szünetben, gondolom én, mert (nagypéntek ide vagy oda) zsúfolásig tömve volt. Az előcsarnokban óriási, cseresznyevirággal teli vázák fogadtak bennünket, és szép hosszan kigyózó sorok - Kata beállt a ruhatárhoz, én meg a pénztárhoz, és igy egyesült erővel hamarosan két belépő boldog birtokosai lehettünk. Úgy határoztunk, az egyiptomi gyűjteménnyel kezdjük a körutat, egyrészt kronológiai megfontolásból, másrészt meg mert benfentes egyének szerint az a legjobb gyűjtemény az egész múzeumban.
Ez délután egy óra körül volt; amikor este nyolckor kitámolyogtunk a múzeumból, már egyikünk sem érezte a lábait, zsongott a fejünk az információtól, és ami a legrosszabb, tudatában voltunk, hogy mi mindenre nem jutott időnk...
Gyorstalpaló a Met-hez:
Egyiptomi gyűjtemény: Hát, volt mit összelopni... több tucat teremnyi szobor, ékszer, szarkofág, meg mellesleg két templom, csinos kockákra szeletelve és újból összerakva. Apró csecsebecséből pl. annyi volt nekik, hogy már csak pocokra halmozták egy hosszú folyosó mentén, anélkül, hogy tulajdonképp bármi látható lett volna belőlük a polc szélén lévő tárgyak kivételével... mivel ezzel a kiállitással kezdtünk, itt még megálltunk törelmesen megcsodálni mindent, pattintottkő tárgyaktól múmiaportrékig. A lenyűgöző rész persze a templom, ami egy hatalmas, üvegfalú csarkokban áll egy mesterséges tavacska partján, és amikor ott jártunk, úszott a visszhangban és a napfényben. Még magyarokkal is találkoztunk - a templomkapuban állva egy anyuka épp négyévesforma kisfiát kérdezgette gügyögő odaadással: "Na, hol lakik a múmia? Hol lakik a szörnyeteg?" (A nap beszólása. Diszkréten elröhögtük magunkat...)
Középkori gyűjtemény: A népvándorlás csak két tárolóval képviseltette magát, Bizánc egy egész termet kapott, és amikor megláttuk a fegyvertárat, sikerült elragadtatott sikolyaimat a minimumra visszaszoritani... hát páncélból volt nekik bőven. Sajnos a gyűjtemény nagy része félhomályos kis szobákba volt eldugva, ahol fotózni nemigen lehetett, de azért Kata megkisérelte a lehetetlent, és lett egy-két csinos kép... (nézzétek meg a blogját, link baaalra). Valahonnan Spanyolországból elhoztak egy gigantikus kovácsoltvas kaput is, és egy egész teremnyi szende arcú Szűz Máriát - némelyikük egy butuska tehenészlányra, mások egy gótikus horror díszletére hajaztak, és volt olyan is, aminek egész egyszerűen jégcsákányos gyilkos - tekintete volt... csak hogy a hivők tudják, mihez tartsák magukat... voltak aztán egy az egyben berendezett királyi hálószobák, bársonnyal meg brokáttal, és kényelmesnek tűnő baldachinos ágyakkal, kis puttókkal a mennyezeten, és már csak a pajzánkodó velencei kurtizánok hiányoztak a képből...
Ez a két kiállitás aztán el is vitte a délután első részét, és ideje volt harapni valamit; a galérián volt múzeumkávézó, ahol sütivel, banánnal és forró csokival csillapitottuk éhségünket, miközben a bejárati csarnokban kavargó tömeget szemléltük, és tervet készitettünk az épület hátralévő kilencven százalékának átfutására.
Ázsiai gyűjtemény: Ezen már csak végigsuhantunk (kezdtük érezni a végünket, meg a lábainkat is...); indiai szobrok, egy szépen felépitett kinai udvar a hozzá tartozó szobákkal és a berendezésükkel; japán festmények és rajzok, kinai kalligráfia, egy buddhista szentély - néhány név gyanúsan ismerős volt, a könyv a Bambuszhercegnő történetével például, vagy Miroku, a jövő buddhája, aki úgy tűnik, kísért engem... - az volt a nagy bajom, hogy, mint bármelyik másik gyűjtemény, ez is megért volna egy teljes napot, amig az ember csak áll az üveghez tapasztott orral, és a kis rajzokat meg a lenyűgöző betűket bámulja... de hát menni kellett tovább, hogy a többi korból és kultúrából is kapjunk némi kóstolót...
Ókori Kelet: Úgy terveztük, Kata modern festője felé menet "átsuhanunk" az Ókori Kelet gyűjteményen - ez a terv egészen az első szárnyas bikáig jó is volt, onnan aztán megint tapadtunk tárlóról tárlóra - "Hé, ez a fickó nem volt benne a történelemkönyvben?..." Persze itt is, mint minden nagyobb múzeumban, volt egy darab az Istár-kapuból, meg némi arany (Pu'Abi királynő sirjából például, egy szép leveles koszorú... biztos nagyon örült a szolgálólány, akit megfojtottak benne).
A modern festő nem volt nagy durranás.
Visszasétáltunk a földszintre, hogy végre nekivágjunk a rómaiaknak...
Görög és Római Gyűjtemény: Fele annyira sem gigantikus, mint az egyiptomi, mégis jobban otthon éreztem magam... Katát sikerült alaposan lefárasztanom a tárlótól tárlóig való rohangálással, miközben olyan kifejezéseket rángattam elő agyam elporosodott zugaiból, mint "geometrikus kori váza" és "kükladikus hárfás idol" és "loutrophoros" meg "Panathénaia-váza". Végül aztán megtaláltuk a szobrokat is, és ott újabb sikoltásba torkollt a dolog: volt egy római márvány másolatuk a knidoszi Aphroditéról, és nem is volt üveg mögött, és aki nem ismeri Lukianoszt, az nem érti, mit lelkesedek annyira, de nem baj, szegény Kata sem értette, mégis lefotózott nagy türelemmel, miközben Aphrodité fenekét bámultam, és mindenki más azt hitte, valami perverz turista vagyok. De nem bánom. Adóztunk kedvenc szónokom emlékének. És újfent megállapitottam, hogy Lucius Verus a legjobb képű római császár, és hogy Traianus egy tapir. Majd elégedettne tovább masiroztunk.
Afrika, Dél-Amerika, Óceánia gyűjtemény: Igy egybe, mint mindig. A Metre is igaz, mint a többi nagy művészeti múzeumra: Egyiptom, antikvitás, és mellesleg a világtörténelem többi része. A perui tolldiszek kiállitás lenyűgöző volt (én is akarok falvédőt echte papagájból!) (a legmorbidabb az volt, hogy szétszedtek egy papagájt, hogy aztán a tollaiból összerakjanak egy másikat). Dél-Amerikai úszott az aranyban (én igenis elhiszem Eldorádót), és volt néhány ismerős darab, amik visszaintegettek az inka kiállitásról... Óceániával nemigen tudtunk mit kezdeni (ezek azok a területek, amiknek csak a mitológiájában vagyok otthon), Afrika érdekes volt, de sajnos vészesen pergett a homokóra, és még nem értünk a végére...
Ruhagyűjtemény (Costume Institute): Azt reméltem, ha a fiúknak már gyűjtöttem páncélt, a lányoknak gyűjtök majd néhány csini rucit, de persze a kiállitás, egy-két barokk referenciadarabtól eltekintve, nagyrészt modern volt, és mellesleg az alagsorban rejtőzött, elég gyatra világitással, szóval bocs csajok, ez nem nyert... bár voltak egészen lenyűgöző estélyi ruhák, meg néhány vicces darab is, mint pl. a drágakövekkel kirakott műanyag hótaposó...
Fotókiállitás: Katának, a fotóistennőnek járt annyi, hogy oda is bekukkantsunk; én vigan üldögéltem egy fotelben és mozgattam a lábujjaimat, amig ő körbejárt, és a modern fényképészet remekműveiben gyönyörködött. Amennyit én láttam a teremből, az alapján meg is érte (sajnos akkor már erőm végét jártam...)
Múzeumbolt: Nem röhögni! Mindenki tudja, hogy egy múzeum lelke a múzeumbolt, és még ha szemérmetlenül drága is, egy megnézést ugyanúgy megér, mint bármelyik másik gyűjtemény az épületben. A katalógust természetesen be kellett szerezni, és vigan böngészgettünk egy darabig a könyvek között (a bolt méretei arányban álltak a múzeuméval - kétemeletes volt, és óriási...)
Már sötét volt, mire kikeveredtünk az épületből a fent már leirt állapotban - laza nyolc órát töltöttünk benn (és nagy szerencsénk volt, hogy péntekenként este kilencig nyitva van).
Útnak indultunk élelmet keresni.
Folyt. köv.