Kis esti pánik

Még meg sem barátkoztam egészen az új órarenddel, és máris nyakunkon a fél-félévi vizsga... holnap szóbelizünk spanyolból.
Úgy döntöttem, ennek alkalmából ideje ellátogatni a hétfő esti spanyol tanulókörbe.
A két anyanyelvű potyakreditvadász tartja a könyvtár kávézójában, és eddig azért nem mentem el, mert... álmos voltam és sok volt a leckém, na. De szóbeli előtt mégiscsak szivesen cseverész az ember spanyol ajkú (haha, ezt mindig olyan mókásnak találtam) egyénekkel, szóval épp befejezett dogámat lobogtatva abban a reményben masiroztam be a kávézóba, hogy hasznos és kellemes estét fogok eltölteni baráti-sorstársi körben...
(Tudjátok, mi következik, ugye? ;)
Haha.
Hamar kiderült, hogy nem csak nekem támadt ez a ragyogó ötletem pont ma este; a srácok nagyot néztek, amikor az egész osztály megjelent, sürgős utolsó esti gyakorlásra éhezve (szerintem a csirliderek legtöbbje úgy gondolta, ha a párnája alá teszi a srácokat, még behozhatja a lemaradást...)
Az is kiderült, hogy egyedül nekem van készen a dolgozatom (szóbeli vizsga: 3 oldalas beadandó dolgozat szabadon választott témában, melyet szóban össze kell foglalni, majd beszélgetni róla a tanárral, kőkemény 10 percig), senki más még el sem kezdte. Andrés visszavonult a sarokba a papirokkal és lelkesen javitgatta őket (3 egész hibát talált a 3 oldalon, nagyon büszke vagyok magamra), mig a másik srácot letámadták a végstádiumban lévő vizsgahiszti tüneteit produkáló lánykák...
Én meg csak röhögtem.
Ime az aranyköpések.

- Az egyik csirlidernek sikerült az argentin és a kolumbiai srácokat megkérdeznie, hogy mennyire beszélnek jól spanyolul...

- "Dolgozat? Miféle dolgozat?" "A tanár két hete szólt. E-mailt is küldött." (felháborodott hang) "Jaaa. De hát az e-mail spanyolul volt!" (igen, középfokú spanyol kurzus, kérem szépen)

- (folytatás) "Irtam is neki, hogy küldjön már egy angol e-mailt, hogy mi a f*** van..."

- "Te, mi a nyomornegyed spanyolul?" "Favela." (Andrés) "Nem, az portugál." (csirlider) "Nem mindegy?!"

- "El tudja valaki mondani nekem miről szólt az utóbbi öt film amit néztünk? Voltak bennük valami gyerekek..."

- (csirlider) "Én nem beszélek spanyolul." (Andrés, spanyolul) "Hát, az baj."

- "Ez a film a kubai forradalomról szólt, nem?..." "Ööö, nem." "Honnan tudod?" "Rio de Janeiro-ban játszódik."

- "Miért kell egy szóbelin beszélni?..." (én, spanyolul) "Sosem volt még szóbelitek, mi?" (csirlider) "F*ck no."

- "Egyáltalán milyen dolog az, hogy a tanár bármit kérdezhet?!"

Na ezen a ponton már annyira röhögtem, hogy a csirliderek kezdték lincselésközeli állapotba hergelni magukat; a két srác hősiesen dacolt a hisztihullámmal. Ja, természetesen mindenki angolul beszélt, kivéve engem, mert én vigan végigcseverésztem az egész órát spanyolul (igen, ronda show-off dög vagyok, de irtóra megnőtt tőle az önbizalmam, nekem ez felért egy rendes vizsgára készüléssel...)
Úgy tűnik, a kultúrákon és kontinenseken átivelő jelenségek sorába felvehetjük a vizsgahisztit is...
Alig várom a holnapot.