Love Stinks - Le a romantikával

És senki nem szólt rám, hogy kihagytam a legjobb részt. Na tessék.
Hazatérve a konferenciáról furcsa hangokat hallottunk kiszűrődni Wendy házának alagsorából; leginkább egy rakat tizenéves lány visitására emlékeztettek. Talán azért, mert egy rakat tizenéves lány visitozott az alagsorban...:) Ebből, valamint a fiúgyermek visszahúzódó és kissé rémült viselkedéséből, a ház előtt parkoló autók számából és nem utolsó sorban abból a tényből, hogy aznap este volt Kate (középső lánygyerek) iskolájában a Szerelmes Párok Bálja, végül sikerült összeraknunk a képet: az alagsorban a magányos tinédzser lányok Love Stinks (a szerelem ciki) bulija zajlott...
Persze ezt meg kellett lesni.
A kuckósan berendezett alagsori lakosztályban egy tucatnyi tizenöt-tizenhat éves lánycsemete kuporgott egy kupacon, irdatlan mennyiségű csokoládé, popcorn és rágcsa társaságában, pizsamában és fürdőköpenyben, és Herkulest néztek (nem a sorozatot, a Disney-filmet), hangosan énekelve a dalszövegeket. Jó hangulat volt és nagy női egyetértés; persze ha már rájuk rontottunk, Wendy be is mutatott engem azonnal, és a "magyar mesemondó" a kockás nadrágban meg a turbánnal a feje körül osztatlan hűű meg haa reakciókat váltott ki. Tettünk néhány keresetlen megjegyzést az iskolai bálokra, csak a szolidaritás megalapozása végett; ebből persze rögtön következett, hogy Wendy előálljon Herkules igaz történetével, aminek ugye kevésbé rózsás a vége mint a Disney-filmnek, viszont egy love stinks parti szempontjából sokkal élvezetesebb (tegye fel a kezét aki még nem látott volna szivesen ex-pasit élve elégni...).
Erre én megjegyeztem, hogy a dijnyertes love stinks történet a Halál és a vörös hajú lány (nézzünk szembe a tényekkel, az ilyen partik lényege és értelme az hogy az ember válogatott férfi diszpéldányokról ábrándozik, akár filmen, akár animén, akár mesében, ugyebár - és igen, és van direk erre a célra kifejlesztett meseválogatásom - éljenek a szobatársak, kacsint kacsint).
Mire észbekaptam, egy tucatnyi lelkesen csillogó szempár szegeződött rá, kiegészülve Wendyvel és a fiúgyermekkel aki lesettenkedett a lépcsőn - ennek a néma kérésnek aztán nem lehetett nemet mondani...
Azt hiszem, a Halál és a vörös hajú lány eddigi legjobb mesélését hoztam össze. A tökéletes időpontban a tökéletes közönségnek a tökéletes körülmények között; különben is teljesen fel voltam még dobva a konferencia-élménytől, szóval a mese oda lett rakva ahogy annak lenni kell.
A lányok meg kacarásztak és sóhajtottak és levegő után kaptak és néha-néha lelkes tapsban törtek ki; Mr. Death osztatlan sikert aratott.
(Ráadásul én sem éreztem még soha olyan jól magam ebben a történetben, mint akkor - egyszerűen minden a helyén volt, Mary nagymonológjától a kis mozdulatig, amikor a Halál megbillenti a cowboykalapot...)
"Úgy hallgattak, mintha te lennél a legvagányabb dolog az univerzumban" kuncogott Wendy miután elhagytuk a szobát, hogy a lányok újból átadhassák magukat Herkulesnek ("I won't say I'm in love...").
Nem mondtam meg neki, hogy abban a pillanatban úgy is éreztem magam...
(Love Stinks. Hát nem csodálatos dolog, hogy a férfigyűlölet micsoda mély tehetséget képes felszabaditani az emberben?:)
(Ne féljetek fiúk, azért szeretünk titeket)