A tavasz egy keddi napon történt.(Na jó, valójában szombat volt)
Az ősz addig addig lógatta a lábát Tennessee-ben, amíg hirtelen tavasz lett belőle (a tél az idén érdeklődés hiányában elmaradt). Február végén kinyíltak a nárciszok, egy héttel később virágozni kezdtek a fák, mára pedig már az egész campus virágban áll - ibolyák, tulipánok, tőzikék, gyöngyvirágok és egyéb csodálatos dolgok nyílnak mindenhol (a campus területe ugyanis egyben arborétum is).
Ma délután, amikor visszazuhantam a campusra, ritka látvány fogadott: a játékasztal az ebédlőben, emberemlékezet óta először, üresen állt! Kissé megdöbbenve támolyogtam ki az udvarra, ahol aztán megnyugodtam, és elmúlt a mini szívroham: az összes játékos kinn tobzódott a verőfényes napsütésben, körben állva, és frizbizett. Most mondja valaki, hogy a kockák nem sportolnak. Sőt, még többet is mozognak, mint az átlag ember, mert a frizbit csak elvétve sikerült elkapnunk...Bikinirohasztó idő van, egyébként. Az egyhetes tavasz a mai napon kánikulába fordult.
Ezzel együtt pedig közeleg a húsvét!
Mivel egy korábbi bejegyzésben panaszkodtam rá, hogy ideát a Kinder tojást hírből sem ismerik, a tavaszi napsütés meghozta a csomagot is otthonról: egy egész doboznyi "anyagot" sikerült becsempészni az országba anélkül, hogy a hatóságok lecsaptak volna rá. Nagy boldogságomban a mai beszédtechnika órára be is vittem hatot, hogy jusson mindenkinek.
Élmény volt nézni.
Carolina érkezett először; mint kiderült, Kolumbiában ismeretes a Kinder tojás, ennek ellenére nagyon megörült neki, ki is bontotta rögtön, és egy cuki plüss vízilovat talált benne. Nemsokára befutott Stephanie is, mindannyiunk anyukája, aki viszont hírből sem ismerte ezt a csodabogarat, és meglepetten pislogott, amikor átnyújtottam egyet neki. Először csak óvatosan méregette, de hamar felülkerekedett benne a kíváncsiság, és elkezdte kibontani; a sárga belső rész némi gondot okozott, de hagytuk, hadd oldja meg maga. A tojásból egy összerakható kisautó került elő, aminek aztán Stephanie kislányos módon megörült, és bár az öt darab összerakásához hármunk közös erőfeszítésére volt szükség, végül csak sikerült (klasszikus Kinder élmény). Erre futott be Joel, aki szintúgy nem tudta, mire fel a nagy viháncolás, amíg neki is át nem adtam egy tojást; ő rögtön tudni akarta, tartozik-e valamiféle rituálé a kibontásához, és amikor nemleges választ adtunk, feltörte a csokoládé burkot az asztal szélén. A sárgájából egy egér került elő, és miután lefordítottam a magyar szöveget, az is kiderült róla, hogy mentős egér, és egy kórházi csapat tagja, mely információn Joel a maga módján hosszasan eltöprengett, majd felültette az egeret a kisautóra. Ekkor érkezett meg Joshua, aki a Kinder tojás látványától egészen lázba jött; látott már ilyet, de bontani még egyszer sem bontott, ezúttal meg is adta a módját. A tojásból egy összerakható kis vitorlás került elő, ami kerekeken gurul, ha fújja az ember. Fújta.
(Egyébként az egész csapatra érvényes, hogy a tartalomnál csak a csomagolás volt népszerűbb: mindenki a kis sárga dobozokat csattogtatta hazafelé menet.)
Az egész osztály úgy viselkedett, mint egy rakat óvodás. Még nagyasszonynak is jutott egy tojás, amiből egy furcsa, lila zsebkendőszerű valami került elő, ami a használati utasítás alapján frizbi volt, csak össze kellett volna rakni; nagyasszony feladta, egyrészt, mert Kinder módra bonyolult volt, másrészt, mert valamikor órát is kell tartani...
Alig várom, hogy lássam, a szerepjátékos csapat hogy reagál a meglepetésre...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése