Még több marketing

Felvirradt a tanfolyam második napja; újult erővel és színes lapocskák tömkelegével felfegyverkezve vágtunk neki ismét a marketing végtelen világának.
Kim Weitkamp még mindig nem beszél mellé egy pillanatig se.

A délelőttöt nagyrészt egyetlen téma foglalta el: hogyan ad ki az ember mesemondó CD-t?
Végtelenül hasznos társalgás volt, jegyzeteltem, mint a gép: Kim sorra vett minden egyes lépést a mesék kiválasztásától a CDk eladásáig, konkrét programokat, stúdiókat és árkategóriákat mellékelve minden egyes opcióhoz. Örültem, mint majom a farkának, hogy végre ezt is megtanítja nekem valaki; a mesemondó szakma ezen része eddig teljesen ismeretlen volt a számomra, és a tanultakból ítélve nem egy komoly hibát követtem volna el, ha magamtól kell felderítenem. Cserébe kiderült, hogy a mai világban jóval egyszerűbb CD-t kiadni, mint gondolná az ember, még akkor is, ha készen állunk rá, hogy megfizessük a minőséget. Ideje komolyabban elgondolkodnom ezen a dolgon.

A CD-k és egy kiadós ebéd után áttértünk a honlap kérdésére. Először is sorra vettük, mitől jó egy honlap, minek kell feltétlenül szerepelnie rajta, és milyen általános hibákat nem szabad elkövetni. Megnéztük vagy fél tucat híres mesemondó honlapját, és egyenként megvitattuk őket. Ezen a ponton megint büszke voltam magamra, mert úgy tűnt, honlap terén nem követtem el komolyabb baklövést, régen se meg most se, juhé!
Az általános tudnivalók után Kim sorra vett mindannyiunkat; be kellett mutatnunk a választott színskálát, elmondani, miért vonzódunk azokhoz a színekhez, cserébe pedig ő elmagyarázta, jól választottunk-e, és mit árulnak el rólunk a színeink. A szarkaszínekre, amiket olyan gondosan összeválogattam, végül nem került sor; amikor Kim megtudta, hogy már van honlapom, kitette a kivetítőre, és inkább beszéltünk arról. Ismét meg lettem dicsérve a szín- és sablonválasztással kapcsolatban (utóbbiért jóatyám arathatja le a babérokat, mint ahogy a honlapszerkesztésért is úgy általában). Ettől aztán annyira honlap happy lettem, hogy a délután fennmaradó két órámat vidám szöszmötöléssel töltöttem, és tavaszi nagytakarítást tartottam a honlap meg a blogok háza táján.

Ismét végtelenül hasznos napot tudhatunk magunk mögött. A fenti két nagy témán kívül szó volt még tucatnyi egyéb dologról is: hírlevélről, blogolásról, twítelésről, levelezőlistákról, médiacsomagokról, és minden olyan apróságról, ami a mesemondó tevékenység körítéséhez tartozik. Kim tényleg nagyon érti a dolgát, és hajlandó is mindent átadni nekünk.

A kemény munka végeztével édes pihenés várt ránk: az egész csapat hivatalos volt a nagyfőnök házába közös vacsorára. Volt a tiszteletünkre minden, ami szem-szájnak ingere; gyűjts össze két tucat mesemondót a házadba, adj nekik enni (nálam Joel saját készítésű tortája vitte el a pálmát: egy teljes cseresznyés, egy sütőtökös és egy barackos pite volt bevonva három réteg csokitortával... csodálkozom, hogy nem fordultunk le mindannyian a hintaszékről azonnali cukorkómában), ültesd ki őket hintaszékekre a teraszra, és rakd őket körbe hangszerekkel. Az eredmény: késő éjszakába nyúló, lámpafényes mesélés, zenélés, beszélgetés, sírás és nevetés. Amellett, hogy nagyfőnök, Kim és az egyik volt osztálytárs mind kiváló zenészek, a csoport egy másik tagjáról is kiderült, hogy évek óta hivatásos country és bluegrass zenész és énekes, úgyhogy a Szent Patrik-napi pörgős dallamok hamarosan súlyos balladákkal és "lelőttem a volt pasimat" típusú vidám nótákkal keveredtek el. Marcy hangjával falat lehetne bontani, és a szövegei is zseniálisak.

Ideje ágyba tántorogni: holnap is hosszú napunk lesz...